35. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Megjöttem a 35. fejezettel, amit egyébként tegnapra ígértem a másik blogon, de khm… Maradjunk annyiban, hogy keresztül húzták a számításaimat a dolgok… Na mindegy, kellemes olvasást ^^ Ebben a részben felbukkan egy régebbi szereplő, illetve folytatódik a perverzió :D Haha :D És mint látható, ez a fejezet három részből áll majd; két Shin és egy Yixing szemszög.

35. Fejezet

Szilveszter [1/3]

Shin

- Szóval, fiúk… Jól láttam, amit láttam? - éreztem, ahogy a verejték végigcsordogál a homlokomon, sőt még a hátamon is.

Azt hittem belehalok a zavarba, mikor megláttam Yixing édesanyját az ajtóban. Régóta nem állhatott ott, csak észrevettük volna, de biztos, hogy elég ideje, hogy valamit lásson. Vagy halljon. Istenem, azok a hangok, amiket kiadtam… Mérhetetlen szégyent éreztem. Na nem mintha lenne mit szégyellnem, mégiscsak egészséges, huszonéves férfiak vagyunk, de nem terveztem, hogy az anyukája konkrétan látni fogja, hogy mi… És most ez az arckifejezés…

- Miért, mit láttál? - kérdezett közbe az apja is. Na itt volt végem.

27. Fejezet [Shin]

Sziasztok:) Vasárnap így új rész. Jaj, úgy imádtam ezt a fejezetet írni :D Jó olvasást ^^

27. Fejezet

Szívfájdalom

Shin

Egy kórházi fehér ruhában rohantam végig az utcán, zokogva. Nem érdekelt, hogy október van, hogy nincs rajtam még zokni sem, hogy hülyének néznek, semmi sem érdekelt. Még a fizikai fájdalmat sem éreztem a kezemben. De a lelki fájdalmam...

Hogy tehette? És nővel? Istenem, miért nem mondta, hogy nem akar egy férfival együtt lenni? Hónapok óta együtt vagyunk, hagyta, hogy beleszeressek, erre megcsalt. Egy nővel… Kihasznált… Ő is csak kihasznált. Talán csak egy kísérlet voltam neki.

Isten a megmondója, nem tudom milyen gyorsan, milyen sokáig futottam, de már csak hébe-hóba láttam egy-egy házat, mikor lassítani kezdtem. Gyorsan kapkodtam a hideg levegőt, arcom égett a rászáradt könnyektől, csípte a hideg... és a csuklóm fájt. Kurvára.

26. Fejezet [Shin]

26. fejezet

Ismét kórházban

Shin

Óvatosan csusszantam az ülésre Yixinggel szembe, lábaimat keresztbe tettem és várakozóan pislogtam rá. Nem elég hogy merevedéssel kellett bejönnöm dolgozni, még ez is. Persze félreértés ne essék örültem neki; örültem, hogy láthatom, de nem tett jót legbecsesebbik testrészemnek.

- Beszélni szerettem volna veled - kezdett neki halkan. - Mostanában... Kerülsz. És nem értem miért.

- Én nem kerüllek - kezdtem neki szabadkozni, mire szomorúan nézett rám. Oké, lehet, hogy igen, de nem azért, amire te gondolsz.

- De igen. Még csak hozzám se érsz. Nem értem az okát, olyan jól megvoltunk. Valami... Valami nem jó? Megmondhatod, ha nem tetszik esetleg valami.

23. Fejezet [Yixing]

Sziasztok :) Tudom eléggé elhanyagoltam a blogot, de lusta voltam feltenni új részt (Mondanám időm nem volt, ami igaz is lenne, de inkább a lustaság az fő ok). Viszont magával a történettel az utolsó befejező fejezeten kívül kész vagyok. Aminek örülök. Főleg, hogy olyan vége lett, amire amúgy nem számítottam magam részéről :D Na, de az új fejezetről: Shin betegeskedik még mindig, Yixing hősiesen ápolja, illetve új dolgok derülnek ki Shinről.

23. Fejezet

Újabb fájdalmas emlék

Yixing

Amikor Shin nevelőanyja felhívott, hogy Shin nagyon beteg rögtön elindultam vissza Koreába. Valószínűleg párom első mondata az lesz, hogy miért, mikor csak beteg, de én aggódtam érte és muszáj volt látnom. Nem hittem volna, hogy az első, amit meglátok az az lesz, hogy egy másik sráccal fekszik az ágyában…

- Shin…? - kérdeztem döbbenten.

22. Fejezet [Shin]

22. Fejezet

Sebek

Shin

Ijesztő, hörgésszerű hang jött ki belőlem, mikor másnap dél körül megpróbáltam felkelni. Harmadik nekifutásra is visszazuhantam az ágyra, úgyhogy inkább a plafont bámultam egészen addig, míg Yuna be nem nyitott azzal, hogy el fogok késni. Mikor meglátott rögtön aggódóvá vált arckifejezése.

- Shin, mondtam tegnap, hogy vigyél el kabátot, mert rossz idő lesz! Ajh, hol van a lázmérő?

Az utolsó mondatot már nem nekem címezte, sőt addigra már bent sem volt a szobámban, hanem a fürdőben kereste az említett tárgyat, majd mikor megtalálta azonnal nekem adta.

- Jaj, most mit csináljak? Mennem kell egy megbeszélésre. Lehet, szólok Yosobnak és-

- Yuna! Máskor is voltam már beteg, köszönöm, de egyedül is túlélem. Viszont azt értékelném, ha felhívnád a főnököm - nagy szemekkel pislogtam rá, hogy megtegye nekem eme apróságot. Hah, apróság… Ha én hívnám tuti nem maradhatnék itthon...

18. Fejezet [Yixing]

Sziasztok :) Tudom, most nem volt rész hétköznap, de sajnos el voltam havazva, viszont kivételesen szabad a hétvégém, így mindkét nap lesz új rész. A fejezetről annyit, hogy ez egy nagyon nehezen született rész volt, kb a két fele között eltelt vagy két hónap, ha nem több. Remélem, azért nem lett nagyon rossz… Mint a cím is mutatja, beszélgetések vannak benne. Meg egy kis rejtély :D

18. Fejezet

Beszélgetések

Yixing

Valamiért nagyon zsibbadt a vállam, át akartam fordulni a másik oldalamra, de nem tudtam, mert akármi is volt rajtam erősen fogott. Álmosan pislogtam párat, majd mikor kitisztult a látásom megláttam Shin fekete összevisszaálló haját. Szorosan bújt hozzám, kezeivel átfogta derekam, egyik lábát átdobta rajtam. Gyengéden simítottam végig arcán, vállán, oldalán, mire megmozdult, de nem ébredt fel, sőt még jobban hozzám bújt. Nagyon édes volt. Mondjuk még jó, hogy nem ébredt fel, ismerve alvási szokásit ki tudja ma milyen lett volna. Aztán egyszer csak megszólalt az ébresztő mérhetetlen hangerővel. Shin szinte abban a pillanatban felült - rajtam - és éber szemekkel kapott a telefonjáért.

- Fordulj fel, te is meg a főnököm is! - mordult rá az eszközre.

Halkan felnevettem és kivettem a kezéből. Nagy szemekkel pislogott rám, majd elpirult mikor egyik kezemet a tarkójára helyeztem és lehúztam egy reggeli csókhoz.

- Mmm... Büdös a szád - motyogta egy fintorral az arcán.

11. Fejezet [Shin]

Ez a hét olyan jól indult (pedig hétfő!); sikerrel jártam a tárgyfelvétellel, nem haltam bele a munkába, végre  volt időm az egyik barátnőmmel találkozni és hazafelé jövet eldöntöttem, hogy teszek fel új részt, erre mire jövök haza? Yixing megsérült :’( Kissé elromlott emiatt a kedvem… De azért itt az új rész :) Én meg megyek sírni a takaróm alá...

11. Fejezet
Csalódás

Shin

Dühösen vágtam le a táskámat a földre az előszobában, amint hazaérkeztem.

- Hogyaza… Nem hiszem el! Képes volt… Ezt én… Hihetetlen!

- Shin? - lépett ki a nappaliból Yuna. - Hát te? - nézett rám nagy szemekkel.

- Vajon? - tártam szét idegesen a karjaimat. - Hihetetlen az öreg, egyszerűen hi-he-tet-len.

Nevelőanyám nagyot sóhajtott, majd rám pillantott.

- Mit csinált már megint a nagyapád? Várj, ő hozott haza?

- Ó nem! A hozni túl szép kifejezés! Nem fogod elhinni mit csinált. Egy csávóval cipeltetett haza… Az ajtóig kísért! Eszem megáll!

3. Fejezet [Shin]

3. Fejezet

„Biztos találni fogsz valakit, aki téged akar, csakis téged”

 

Shin

Amikor földet ért a lábam, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Áldja a jóisten, hogy nem zuhant le a gép! Sajnos én is azok közé tartozok, akik nem bírják a repülést. Be szoktam venni egy altatót, vagy egy nyugtatót és többnyire csak meredek ki a fejemből (vagy alszom). Néha - mint most - előfordul, hogy rosszul leszek és meg kell látogatnom az illemhelyet. Nekem lehet csak olyan szerencsém, hogy foglalt… és persze az a srác van bent… Ahhh… Képes volt belökni! Ismétlem BELÖKNI! Hát az eszem megáll! Mondjuk, örülök, hogy meglett a telefonom, rendes volt tőle, hogy visszaadta. De akkor is! Minek lökdös? Mindegy is kár ezen agyalni... Legalább jól nézett ki; bár a szemét nem láttam, de a teste elég jó volt. Jaj, Lee Shin már megint min gondolkodsz? Amilyen szerencsés vagy a kapcsolatokban, vele is csak rosszul járnál.

Ahogy kiléptem a repülőből rögtön megláttam a bátyámat. Minden meglévő gondolatomat félredobtam és csak rá koncentráltam. Rohanni kezdtem felé, majd a szorosan magamhoz öleltem.

- Úristen! Rohadtul hiányoztál, hyung! - suttogtam a nyakába.