18. Fejezet [Yixing]

Sziasztok :) Tudom, most nem volt rész hétköznap, de sajnos el voltam havazva, viszont kivételesen szabad a hétvégém, így mindkét nap lesz új rész. A fejezetről annyit, hogy ez egy nagyon nehezen született rész volt, kb a két fele között eltelt vagy két hónap, ha nem több. Remélem, azért nem lett nagyon rossz… Mint a cím is mutatja, beszélgetések vannak benne. Meg egy kis rejtély :D

18. Fejezet

Beszélgetések

Yixing

Valamiért nagyon zsibbadt a vállam, át akartam fordulni a másik oldalamra, de nem tudtam, mert akármi is volt rajtam erősen fogott. Álmosan pislogtam párat, majd mikor kitisztult a látásom megláttam Shin fekete összevisszaálló haját. Szorosan bújt hozzám, kezeivel átfogta derekam, egyik lábát átdobta rajtam. Gyengéden simítottam végig arcán, vállán, oldalán, mire megmozdult, de nem ébredt fel, sőt még jobban hozzám bújt. Nagyon édes volt. Mondjuk még jó, hogy nem ébredt fel, ismerve alvási szokásit ki tudja ma milyen lett volna. Aztán egyszer csak megszólalt az ébresztő mérhetetlen hangerővel. Shin szinte abban a pillanatban felült - rajtam - és éber szemekkel kapott a telefonjáért.

- Fordulj fel, te is meg a főnököm is! - mordult rá az eszközre.

Halkan felnevettem és kivettem a kezéből. Nagy szemekkel pislogott rám, majd elpirult mikor egyik kezemet a tarkójára helyeztem és lehúztam egy reggeli csókhoz.

- Mmm... Büdös a szád - motyogta egy fintorral az arcán.

- A tied is - vigyorogtam rá -, mégis megcsókoltalak.

- Nem én kértem - vonta meg a vállát, majd egy huncut mosollyal lehajolt és most ő kezdeményezett egy csókot. Végigvezettem tenyeremet a combján, mire belesóhajtott a csókba.

- Nem, ezt most nem lehet - motyogta. - Mennem kell dolgozni.

Lemászott rólam, leült az ágy szélére és elkezdte összeszedni a ruháinkat. Elkerekedett szemekkel meredtem a hátára; nem sokkal a lapockája alatt a baloldalon egy nagyjából hat-nyolccentis vágás húzódott. Óvatosan érintettem meg, mire megugrott és ijedten nézett rám.

- Ne nyúlj hozzá! - mondta idegesen, majd felállt és kisietett a szobából.

Döbbenten néztem utána, majd felálltam és követtem. A fürdőszobánál értem utol, épp be akarta csukni az ajtót, de én elkaptam és bementem a helyiségbe. Mérgesen vizslatott - már megint sötétzöld - szemeivel.

- Shin, nem baj, ha nem akarod elmondani, de ne legyél ilyen. Már megint elmenekültél, de most nyilván nem azért, amiért tegnap. Nem erőltetek semmit se, ha akarod, majd elmeséled.

- Jó, de akkor ne is kérdezz semmit! - mondta még mindig idegesen, miközben nagy vehemenciával kutatott az egyik fiókban. - Tessék - nyújtott oda nekem végül egy fogkefét. - És most menj ki, kérlek! Késésben vagyok…

Gyorsan végzett, utána én is elintéztem dolgaimat, majd felöltöztem. Már a kilincsen volt a keze, mikor visszahúztam magamhoz, puha csókot leheltem piros ajkaira.

- Csak, ha esetleg megint sokára találkoznánk - mondtam neki halkan. Tekintete ellágyult és magához ölelt.

- Ne haragudj, hogy úgy rád kiabáltam, de nem jó emlékeket ébreszt bennem az a seb. Nem szeretek róla beszélni - állát megtámasztotta a vállamon és úgy suttogott a fülembe. Gyengéden végigsimítottam gerince mentén, kezeim megállapodtak csípőjén és szorosan magamhoz öleltem karcsú testét.

- Nem is kell, ha nem akarsz, de nem szeretem, mikor csak úgy elrohansz a kérdéseim elől. Mond meg őszintén, ha nem akarod elmondani, nem fogok megharagudni.

Hátrébb lépett, hogy a szemembe tudjon nézni és egy aprót bólintott.

- Nem szeretnék a múltamat érintő kérdéseidre válaszolni, legalábbis egyelőre biztos, hogy nem, talán később. Elég, ha annyit tudsz, mint eddig; nem volt szerencsém a pasikkal és csúnyán kihasználtak.

“Nem volt szerencsém a pasikkal és csúnyán kihasználtak.” Mindig ezt mondja. Hiába állítom, hogy nem fogom kérdezgetni, hogy ráhagyom, mikor mondja el, igazából nagyon érdekel, hogy mi történt. Most még jobban, hisz ennek úgy látszik még nyoma is maradt. És - bár furcsán hangozhat ez tőlem - legszívesebben kinyírnám azt, aki ezt tette vele.

Végigkövettem, ahogy kisétált a szobából, egyenesen a bejárathoz ment és ott elkezdte felvenni a cipőjét. Utánamentem és én is hasonlóképp tettem, már épp készültünk kilépni, mikor egy köhintést hallottunk magunk mögül. Ijedten rezzentünk össze és néztünk a másikra.

- Shin?

- Yuna, miért nem alszol? - pislogott nevelőanyjára nagy szemekkel párom.

- Azóta fenn vagyok, hogy kiabáltál a fürdőben. Megkérdezhetem, hogy…? - nézett rám áthatóan, kb úgy mintha el akarnám rabolni Shin és eladni a szerveit.

- Ööö… Hát… Nos, ő a… Barátom, Zhang Yixing.

- Tudom, hogy hívják, már találkoztunk. Bár csak futólag, eléggé sietett.

Zavartan álltam egyik lábamról a másikra, hiába beszélgetett Shinnel, nem vette le rólam szemeit és kezdtem aggódni; féltem, hogy nem fog belegyezni kapcsolatunkba.

- Shin, nem fogsz elkésni? - MÉG MINDIG NÉZ! MIÉRT? Istenem, félek…

- Úristen! - Shin megfordult, ki akart lépni, de elkaptam kezét és segélykérően pillantottam a zöld íriszeibe, de ő csak bűnbánóan pislogott rám és azt tátogta, hogy “sajnálom”. Na, kösz…

- Mrs. Lee, eszem ág-

- Gyere - szólt közbe és intett egyet a kezével. - Kávét vagy teát szoktál inni reggel?

- Hogy? Teljesen mindegy… - motyogtam.

Esetlenül ültem le az étkezőasztalhoz. Nagy szemekkel néztem, ahogy megcsinálta a kávét, majd kihozta egy-egy csészében őket. Én az asztalfőre ültem le, ő pedig tőlem balra foglalt helyet, nem ült a közvetlenül mellettem lévő székre, de nem is ült messzire, csak egy székkel arrébb. Nem mertem ránézni, így inkább úgy tettem, mintha valami nagyon érdekes lenne a kávémban.

- Nem foglak megmérgezni, ne aggódj, úgyhogy ne bámuld ennyire - szólalt meg váratlanul.

- Tessék? Eszembe se jutott! - kezdtem szabadkozni rögtön. Ajj, így belegondolva tényleg úgy nézhettem ki...

- Nézd - dőlt előrébb -, ez az egész nem ellened irányul, én csak féltem Shint. Nem jó tapasztalatai vannak a fiúkkal. Ami azt illeti egyikkel sem és kérlek, ne haragudj meg, de félek megint nem jó fiút választott.

- Nem erőltetek rá semmit sem, nem kell aggódnia. Shin nekem egyébként is még az első, szóval magam miatt sem akarok sietni.

Oldalra döntötte a fejét és úgy nézett rám.

- Tudod, mikor először jártál itt, már akkor utánad néztem kicsit. Látásból már ismertelek, hisz volt pár alkalom, mikor Sooman magával vitt egy-egy rendezvényre és ott láttalak. Nézelődtem kicsit az interneten, sőt még Soomantól is kérdeztem rólad - szemeim ijedten kerekedtek el. - Nyugi, nem mondtam neki semmit se - kezdett azonnal nyugtatni. - Még Shinről sem tud. Azok alapján, amit hallottam, olvastam nem kell, hogy féltsem Shint tőled, de ez egy anyánál nem így megy.

- Semmi olyat nem csinálok a fiával, amit ő ne akarna.

- A hangokból ítélve gyanítottam.

Éreztem, hogy az egész arcom lángolni kezd zavaromban. Basszus, ez rohadt gáz! Na, és még a káromkodásra is kezdek rászokni...

- Öhm... Izé... - motyogtam.

- Jaj, ne légy ekkora zavarban! - nevetett fel kedvesen. - Azt csináltok, amit csak akartok. Shin már nagyfiú, azzal fekszik le, akivel akar. Nyilván vannak igényeitek. Én érzelmileg féltem őt tőled.

- Mi nem... Mi még sosem... - Most komolyan a barátom anyával vitatom meg a szexuális életünket?

- Tényleg? - kérdezte ismét oldalra döntött fejjel enyhe csodálkozással hangjában.

- Ah! - nyakig pirulva hajtottam fejemet a karomba, ami az asztalon pihent. De ciki!

- De édes vagy! - nevetett fel csilingelő hangon. - Kedvellek.

- Tessék? Tényleg? - kaptam rá tekintetemet.

- Eddig… Eddig semelyik barátjával nem beszélgettem. Te vagy az első, akivel egyáltalán létrejött a diskurzus.

- Köszönöm - motyogtam még mindig vörös arccal.

- Ne bántsd meg, kérlek! Csak ennyit kérek - szólalt meg néhány perccel később. Egész lényéből sütött, hogy mennyire félti Shint.

Mégis mi történt évekkel ezelőtt?

***

Hangtalanul próbáltam elfordítani a kulcsot a zárban és sikerült is, bár a cipő levételével már akadtak gondjaim. Hangosan koppant a padlón, bennem pedig egy pillanatra megállt még a vér is. Nem mintha zavarna, hogy kimaradtam éjjelre, de nem akartam kérdésekre válaszolni.

Ijedten ugrottam hátrébb mikor megláttam Suho hyungot az ágyamon ülni. Nagyot nyeltem mielőtt hozzá szóltam volna.

- Hyung, hogy hogy itt vagy? Miért nem alszol?

- Vajon? Szerinted miért, Yixing? - ha pillantással ölni lehetne, szerintem én már halott lennék. - Legalább egy üzenetet küldhettél volna vagy valami. Vagy felvehetted volna a telefont. Akármi. Tudod mennyire aggódtunk? Sehun nagyon kibukott.

- Nagyon sajnálom - motyogtam halkan. - Shinnél voltam.

- Sejtettem, de ezt a többieknek nem akartam mondani. Ráadásul azért én is aggódtam, hiába gondoltam hol vagy; nem vetted fel a mobilt és féltem, hogy valami történt veled.

- Sajnálom - ismételtem meg.

Joonmyun száját egy óriási sóhaj hagyta el. Láttam rajta, hogy mennyire aggódhatott még akkor is, ha sejtette hol vagyok. Én is ilyen lettem volna, ha nem veszi fel a telefont. Felállt és odasétált hozzám, majd magához ölelt.

- Semmi baj, örülök, hogy nem esett bajod. Jó volt Shinnél?

Elpirultam és zavartan pillantottam félre.

- Igen. Nagyon.

Felnevetett és megbökte az arcom.

- Ez itt sok mindent elárul - totál elvörösödve kaptam kezeim az arcom elé.

- Na, hyung!

- Viccet félretéve - nézett rám komolyan -, nagyon örülök, hogy boldog vagy. Komolyan Yixing.

- Köszönöm, hyung. Szavakba se tudom önteni mennyire boldog vagyok Shinnel.

***

Még én is meglepődtem, de még azon a héten tudtunk találkozni Shinnel. A hétvégém szabad volt, ő pedig szombaton otthon volt, így adott volt, hogy kihasználjuk a lehetőséget, hogy együtt legyünk.

Kivételesen ő választott helyet; egy apró falu mellé mentünk egy erdőbe kirándulni. Szép hely volt, arról nem is beszélve, hogy csöndes és kevés ember járt arra; mondhatni senki.

Nem bírtam levenni a tekintetem Shin kipirult arcáról. Hangosan szuszogott miután megálltunk pihenni; látszott rajta mennyire kifáradt, pedig a terep nem volt kifejezetten nehéz.

- Shin, minden rendben?

- Hmm? Pe-persze, miért ne len-ne? - még beszéd közben is megakadt, annyira zihált.

Közelebb húzódtam hozzá és összevont szemöldökkel néztem rá. Lehunyta szemeit, halk sóhajt hallatott, majd nekidőlt vállamnak.

- Kissé fáradtnak érzem magam - suttogta halkan.

- Hazamenjünk? - kérdeztem, miközben átkaroltam vékony alakját. Megrázta fejét válaszul.

- Ne... Maradjunk itt egy kicsit. Olyan... Olyan kellemes.

Nem szálltam vele vitába, pedig féltem, hogy valami baja van - esetleg beteg -, de egyet kellett értettem azzal, hogy ez egy kellemes hely. Én sem szívesen mentem volna el.

Talán fél óra is eltelt teljes némaságban, mikor mozogni kezdett, illetve valamit motyogni. Érdeklődve vizslattam, de csak azt láttam, hogy pirulva nézni a lábait.

- Mi az? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire rám tekintett, de szinte rögtön elkapta szemeit és zavartan rágcsálni kezdte az alsó ajkát.

- Öhm… Van valami, amit szeretnék megkérdezni tőled egy ideje. Te… Szóval mondtad, hogy még eddig eszedbe se jutott, hogy férfival… De nővel volt már kapcsolatod? - tekintetünk találkozott, ahogy végre belenézett szemeimbe.

Nem mondom, kissé meglepett a kérdése. Egyszer ez a téma szóba jött közöttünk. Vagyis én kérdeztem és ő válaszolt, de addig nem jutott a beszélgetés, hogy ő is kérdezzen tőlem. Most ő is legalább olyan zavarban volt, mint én… Akkor.

- Shin, te… Te mindig is tudtad, hogy meleg vagy? Mármint úgy értem, hogy lánnyal sosem voltál? - elvörösödve piszkáltam a kezemben lévő ceruzát. Éppen ihletem volt egy új dalhoz, mikor megcsörrent a telefonom. Mikor megláttam nevét eszembe se jutott, hogy végül ilyesmire terelődik a beszélgetés, de már nagyon régóta érdekelt ez a dolog, hogy őszinte legyek.

- Hát… Tizenkét éves korom óta tudom, hogy a saját nemem iránt érdeklődöm, szóval… Nem, egyszer sem. Még azelőtt rájöttem, hogy nem mozgatnak meg a lányok, mielőtt egyáltalán megfordult volna a fejemben, hogy kikezdjek eggyel. Mármint megnéztem őket, de… Tudod, izé… Nem volt semmi, ha érted.

- Értem, persze - arcom már szabályosan lángolt, annyira kínosan éreztem magam, de még így is kicsúszott - egy az előzőnél is jobban érdeklő kérdés. - És férfival voltál már együtt?

- Jártam párral.

- Nem úgy értem - motyogtam vérvörösen. - Izé…

- Ó! Hyung! Most burkoltan az érdekel szűz vagyok-e még? - hangosan belenevetett a telefonba, én meg közben már félig a halálomon voltam annyira cikinek éreztem a helyzetet. Istenem, még jó hogy nem személyesen beszéltünk erről! Ki tudja mi lett volna akkor…

- Ööö… Nem!

- Nem? Pedig azt hittem… Na, mindegy - hangjából sütött, hogy milyen jól szórakozik az egész szituáción. - De ha már szóba került… Igen.

- Mi igen? - még én is meglepődtem mennyire izgatottan hangzott a hangom.

- Igen, még szűz vagyok.

A mai napig nem tudom, hogy hogyan kéne érezzek ezzel az információval kapcsolatban. Egy részem örül, mert én lehetek neki az első, másrészt viszont, így se nekem, se neki nincs tapasztalata. Félek mi lesz, ha odáig jutunk, hogy lefekszünk.

- Volt már - tértem vissza a gondolataimból, hogy válaszoljak végre a kérdésére. - Még mielőtt gyakornok lettem, volt egy barátnőm, de szakítottam vele, mert nem értem rá, hogy vele legyek. És… Egy-két futó kapcsolatom közben is volt, de mióta debütáltunk még annyi sem. Három éve te vagy az első, akire így nézek.

Utolsó mondatom után elmosolyodott és visszadöntötte fejét a vállamra.

- Jó tudni - kuncogott halkan. - Akkor te már gondolom nem vagy szűz.

- Nem.

- És szeretted a lányt, akivel először lefeküdtél? Vagy az egyik “futó kapcsolat” lány volt?

- Szerettem. Legalábbis addig azt hittem, amíg nem találkoztam veled. Össze sem lehet méri azt, amit most irántad érzek és amit hajdanán iránta.

- Oh! Ez most egy vallomás volt? - kérdezte nevetve, miközben hátrébb húzódott, hogy jobban lásson. Erre nem mondtam semmit sem, csak közelebb hajoltam hozzá és puhán megcsókoltam. Félig lehunyt pilláimmal láttam, hogy szemei elkerekednek, de utána rögtön visszacsókolt. Lassan ízlelgettem ajkait, de nem sokáig; hamar visszaültem eredeti helyemre, majd fejemet az ölébe hajtottam. Ujjaival a hajamba túrt és lágyan masszírozta fejbőrömet.

- Tudod, hogy megy két férfi között? - csúszott ki hirtelen a számon.

- Igen, hyung. Tisztában vagyok vele. Majd segítek, ha oda jutunk.

Újabb csönd telepedett ránk. Igazából ezer meg egy kérdésem lett volna még, de nem akartam velük zavarni. Így is folyton meg akarok tudni valamit.

- Hyung, látom, hogy még vannak kérdéseid. Nem fogok haragudni rád, kérdezz nyugodtan.

Nagy szemekkel pislogtam felfelé az arcára. Elismerem, van jó pár dolog, amit tudni szeretnék, de volt valami, amit mindennél jobban.

- Mi történt a hátaddal?