20. Fejezet [Yixing]

Ahj… Valahogy mostanában nem jön össze a csütörtök. De, kivételesen (a hosszú hétvége miatt) ismét a hétvége mindkét napján lesz rész, lehet még hétfőn is, ha nem leszek lusta átnézni a fejezeteket. Kellemes olvasást ^^ Éééés 16+ 

20. Fejezet

Menedzser hyung autója

Yixing

- Nem megmondtam, hogy nem akarok erről beszélni? - hangja hidegen csengett. Elszomorodtam fájdalmas arcát látva, kinyúltam és gyengéden végigsimítottam kézfején. Apró körkörös mozdulatokkal simogattam és lassan engedett görcsös szorításából; kihullott kezéből a kitépett fűcsomó. Összekulcsoltam ujjainkat, majd egy csókot leheltem kezére, mire szempillái megrebbentek, halkan felsóhajtott és lehajtotta fejét.

- Shinseok... - súgtam csöndesen nevét. Szája széle megremegett és felszipogott. Nekidőlt ismét vállamnak, megszorította kezemet, majd halkan mesélni kezdett úgy, hogy egyszer sem nézett rám.

Ahogy mondta a történetet, úgy lettem egyre kedvetlenebb és dühösebb. Most már értettem miért mondta mindig azt, hogy kihasználták. Sőt! Ez nem is kihasználás volt, ez már inkább erőszak! Ráadásul majdnem meghalt! Mérhetetlen dühöt éreztem a srác iránt, de nem akartam, hogy Shin így lásson, inkább átöleltem és magamhoz szorítottam.

- Tudod - szólalt meg hosszú idő után ismét -, valójában nemcsak azért nem szeretek veled erről beszélni, mert fáj, ami történt, hanem mert… Mert kínosan érzem magam miatta.

- Kínosan? - néztem rá értetlenül.

- Igen. Régen… Régen tényleg nagyon naiv voltam. Bármit elhittem volna, bármit megtettem volna neki. Régen teljesen más voltam, mint most. Talán nem is kedveltél volna. Igazából még hálás is lehetnék neki, hogy ide jutottam, mert tetszik, amilyen most vagyok. Persze… Utána… Tettem dolgokat, amikre nem vagyok büszke, de… mindegy… Itt vagy te is most. És - ha másért nem is - ezért hálás vagyok neki.

- Talán tényleg nem kedveltelek volna, de mindegy is. Kár ezen gondolkodni. Ami megtörtént, meg történt. Most itt vagyunk és én nagyon boldog vagyok veled.

Kissé mindketten túl nyálasak voltunk és láttam rajta, hogy ez őt is zavarja, így inkább teljesen felé fordultam és puhán megcsókoltam. Egyikünk sem vette át a csók irányítását, lassan kóstolgattuk a másik ajkait. Egy idő után elváltam tőle és visszafeküdtem az ölébe, ő pedig ismét a hajamba túrt.

- Van még kérdésed, hyung?

Ami azt illeti volt jó néhány. De ezeket nem tudtam, hogy kérdezzem meg. Zavarban éreztem magam, hiába tudtam, hogy Shin sosem nevetne ki miattuk. Egyszerűen égett az arcom, ha csak rájuk gondoltam. Hogy megy pontosan két férfi között? Hogy fog köztünk menni? Ki lesz alul és ki lesz felül? Vagy ez nem így megy? A férfiak használnak óvszert? És mást? Például síkosítót? És ha igen azt melyikünknek kell beszerezni? Shinnek vajon van? Elvégre már régóta tudja, hogy meleg és már egy jó hónapja együtt vagyunk, szóval csak beszerezte, ha esetleg szükségünk lenne rá. Egyáltalán mikor jön el az az idő, mikor alkalmas szóba hozni a szex témát? Azzal a sráccal három hónapig volt együtt mégsem feküdt le vele. Akkor velem mikor fog? Nem mintha belehalnék, hogy nem fekszik le velem. Engem nem érdekel, hogy mikor történik meg, csak kíváncsi vagyok két férfi között mikor jön el az az idő. Vajon velem le akar feküdni?

- Hogy? - hallottam meg a hangját. Értetlenkedve pillantottam fel rá, de csak azt láttam rajta, hogy elpirulva mustrálja a szemközti fát.

- Hmm?

- Ezt most miért kérdezted? - nézett le rám végre, de még mindig el volt pirulva.

- Mit? - Basszus, talán kicsúszott hangosan a számon?

- Hát, hogy… Hogy lefeküdnék-e veled...

- Jézus, Shin, ne haragudj! Nem akartam… Csak… Szóval… Azt kérdezted van-e még kérdésem és a gondolataim csak úgy…

- Nem kell mentegetőznöd, nem haragszom rád. Amúgy… Még nem, de hidd el már többször is belegondoltam milyen lesz.

- Bele… Belegondoltál? - elkerekedett szemekkel meredtem rá. Elképzelte milyen lesz köztünk?

Arcáról hirtelen eltűnt a pír, kifejezetten huncutul nézett le rám, majd el is nevette magát.

- Hyung… Mit gondolsz, amikor hosszú ideig nem találkozunk, szerinted tényleg nem fantáziálok? Egészséges fiatal vagyok, akinek barátja van és igen, néhanapján rá gondolva verem ki. Nem hiszen, hogy ez meglepő lenne. Vagy igen? Hyung, te nem fantáziálsz rólam?

Tátott szájjal néztem rá és próbáltam nem belehalni a helyzetbe. Ez nagyon ciki! Jézus, hogy kérdezhetett ilyet? Úgy éreztem menten meggyulladok olyan melegem volt, zavartan néztem zöld szemeibe, de hamar elkaptam pillantásomat. Elnevette magát, majd lehajolt és lágyan megcsókolt.

- Szeretem mikor zavarba hoztak - suttogta az ajkaimra. - Szóval, szoktál rólam fantáziálni?

- Shinseok!

- Na, hyung - bökött meg -, ez nem olyan kérdés, aminek zavarnia kellene. Mindketten férfiak vagyunk, természetes, hogy ezt csináljuk.

- Ha természetes, akkor nyilvánvalóan én is csinálom, nem?

- De a te szádból akarom hallani! - Biztos jól szórakozik zavaromon, mert még mindig ott van az a huncut fény a szemében.

- Jól van. Szoktam rólad fantáziálni - motyogtam.

Elégedettség villant íriszeiben, majd ismét lehajolt, hogy megcsókoljon, de ezúttal gyorsabb voltam; felültem és én érintettem össze ajkainkat. Hevesen ízlelgettem száját, egy pillanatra sem hagytam levegőhöz jutni, de nem nagyon érdekelte, ahogy az sem, hogy most én vezettem a csókot. Karjait nyakam köré fonta és közelebb húzódott hozzám, mire ujjaimat automatikusan csípőjére helyeztem.

Egyre jobban belemerültünk és tudtam, hogy hiba, hiszen kint voltunk, bárki megláthatott volna minket, még annak ellenére is, hogy erre nem kifejezetten jár ember. Ujjaim akaratlanul is feljebb csúsztak; benyúltam felsője alá és óvatosan végigsimítottam oldalán, erre ő belenyögött csókunkba. Mire feleszméltem Shin már az ölemben ült, szorosan hozzám simulva. Normál esetben ez nem érdekelt volna, de itt…

- S-Shin… - húztam hátrébb a fejem - Ezt-Ezt nem itt kéne…

- Senki nem jár erre - súgta halkan vággyal teli hangon.

Tenyere hasamra siklott, ajkait testem legérzékenyebb pontjához érintette, majd érzékien belecsókolt. Testem megremegett és egy hangos nyögés tört fel torkomból. Hamar eltűnt minden ellenkezésem és inkább sodródtam az érzésekkel. Pirulásomnak már nyoma sem volt; minden vér lefelé áramlott a testemben, gyorsan szűkké vált nadrágom, de ha jól éreztem ezzel nem voltam egyedül.

Shin addig fészkelődött, míg hátra nem dőltem a földön, ő pedig megtámaszkodott kezeivel a fejem mellett. Belenézett szemeimbe, elmosolyodott, majd lágyan megcsókolt. Belemarkoltam pólójába és még közelebb húztam magamhoz; szinte rám feküdt. Éreztem minden szívdobbanását, amik legalább olyan gyorsak voltak, mint az enyéim.

Hosszú ideig voltunk ebben a pózban, már be is sötétedett, mikor megszakította nyelveink táncát. Zihálva vizslattuk a másikat, majd mély nyögés szaladt ki számon, mikor Shin felült rajtam; feneke pont merevedésemnek nyomódott. Nem kínozott sokáig, gyorsan felállt és úgy pislogott rám.

- Lehet jobb lenne tényleg menni - hangja jóval mélyebb volt, mint máskor és kissé rekedten is csengett. Egy bólintásnál többre nem futotta tőlem, de közben észrevettem, hogy ujjaival a nadrágján lógó láncot piszkálja.

Zavarban volt. Meglepődtem, hiszen eddig nem látszódott rajta semmi, most meg pirulva néz mindenfelé, csak rám nem. Nyakára csúsztattam tenyeremet, kissé megemeltem arcát, hogy áthidaljam azt a kemény három centi különbséget közöttünk. Nagy szemekkel pislogott rám; várt, hogy mit lépek. Lassan hajoltam oda hozzá, majd csókoltam meg puhán.

- Kocsival te közelebb vagy - suttogtam alig fél centire az arcától, miután elváltam tőle.

Valami megvillant a szemében, majd nevetni kezdett.

- Ugye tudod, hogy a kocsid még közelebb van? - ártatlan szemekkel figyelt, de közben ajkain egy sunyi mosoly pihent.

Döbbenten, tátott szájjal meredtem rá. Agyamon gyorsan száguldottak végig az értelmezési lehetőségek, de mindig ott lyukadtam ki, hogy azt akarja, hogy az autóban folytassuk, amit elkezdtünk.

- De az a menedzser hyungé... Kissé kellemetlen belegondolnom, hogy úgy adjam neki vissza, hogy mi...

Végül mégis a jármű hátsó ülésén kötöttünk ki, de nem tudnám megmondani hogy. Shin alattam feküdt kipirult arccal, hangosan szuszogva, vörösre csókolt ajkakkal, összegyűrt ruhával. Gyanítom én is így festhettem, leszámítva az ingemet; az már nem volt meg, és azt se tudtam mikor vettem le (valószínűleg inkább Shin volt) vagy hogy hova lett. Remélem meglesz, mert elég ciki lesz, ha nem.

Csak néztem a vágytól elködösült íriszeit és egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Ágyékomat hozzápréseltem az övének, mire mindketten felsóhajtottunk. Belemarkolt felkaromba és nyöszörögve kulcsolta lábait a derekam köré. Benyúltam pólója alá, óvatosan simogattam selymes bőrét, mire megint nyöszörgést kaptam válaszul. Lehajoltam, gyengéden csókolni kezdtem ajkait, majd egy idő után elmélyítettem, nyelvemmel utat törtem szájüregébe.

Közben kezeim sem maradtak tétlenek, lehámozták nadrágját, majd jobb kezembe vettem merev férfiasságát. Shin hangosan felmordult és belekarmolt vállamba, fájt, de nem kifejezetten foglalkoztam vele. Elszakadtam ajkaitól, elindultam lefelé; végigpuszilgattam nyakát, vállát, mellkasát, hasát, a köldökébe még bele is haraptam.

Merevedéséhez érve, hirtelen felindulásból végignyaltam rajta, mire Shinből még számomra sosem hallott hang tört elő. Szívesen hallottam volna még tőle ezt a reakciót, de nem éreztem úgy, hogy én ezt tovább akarnám csinálni, így inkább újra kezembe vettem péniszét. Gyöngéden simítottam végig makkjának tetején és kentem szét a néhány csepp előváladékát.

- Ahh, Yixing... - felkaptam fejem, mikor meghallottam, hogy nevemen szólít.

Csak néztem a paradicsompiros orcáját és akaratlanul is rászorítottam hímtagjára, mire felzihált és még hangosabban nyögte a nevemet. Szájára tapasztottam sajátomat, közben az egyik kezemmel egy zsebkendő után kutattam zsebeimben, hogy ne koszoljuk össze az autót, a másikkal pedig tovább kényeztettem őt.

- Yixing... Yixing, már... Nem... Nem bírom... Sokáig - nyöszörögte halkan összeszorított fogakkal.

Mintegy végszóra az egyik farzsebemből kiszedtem egy zsepit. Alig szorítottam rá férfiasságára, ő el is élvezett. Elernyedten feküdt alattam, hevesen zihált és valamit motyogott, de azt nem tudtam kivenni. Sose tudom kivenni, ha motyog. Ahogy végigmértem alakját, nadrágom még szűkebb lett; nagyon szexin festett így. Bármeddig képes lennék ezt a látvány csodálni, az már más kérdés, hogy közben lehet magamhoz kéne nyúlnom...

Amikor Shin összeszedte magát; kezeit vállamra tette, majd maga alá gyűrt. Ráült combomra, karjaival megtámaszkodott a felsőtestem két oldalán. Kicsit oldalra döntötte fejét és úgy nézett rám. Vajon mi jár az eszében? Tuti épp azt dönti el, hogy hogy kínozzon meg…

Váratlanul mozdult; ajkait az enyémekhez nyomta és szenvedélyesen kezdett el csókolni. Jóleső érzés száguldott végig testem, egy sóhajjal adtam tudtára mennyire tetszik, amint csinál. Nyakára csúsztattam kezeimet, mire ő a csuklómra kulcsolta az övéit és gyengéden elhúzta őket, hogy aztán a fejem mellett összefűzze ujjainkat. Elszakadt számtól és a nyakamat kezdte el puszikkal elhalmozni, mire megszorítottam kezeit. Halkan belekuncogott a fülembe, majd gyöngéden bele is harapott, de utána rögtön visszatért az előbbi helyre.

Hosszú ideig elidőzött ott (talán túl sokáig is), majd elindult lefelé. Kidugta nyelvét és azzal rajzolt apró köröket mellkasomra, közben lehúzta rólam alsó öltözékemet. Tovább indult, belenyalt köldökömbe, majd még lejjebb ment. Testem önkéntelenül megemelkedett, mikor ráfújt merevedésemre, sőt egy igen hangos nyögés is kicsúszott a számon. Elnevette magát, majd egy csókot nyomott férfiasságomra.

- S-Shin… Mondtad, hogy… Nem kell így-

- Shhh - szakított félbe, majd megcsókolt. - Te nem ő vagy. Nem erőltetsz semmit és én akarom.

Mást nem mondott, hanem ismét merev tagomhoz hajolt és megint ráfújt. Összerándultam és belemarkoltam az ülés szélébe. Pár pillanatig nem csinált semmit sem, én pedig már kezdtem megőrülni tőle, majd egy gyors és váratlan mozdulattal szájába vett. Mindenem megfeszült, torkomból kéjes nyögés tört elő és erővel kellett magamat az üléshez passzíroznom, hogy még véletlenül se okozzak neki fájdalmat azzal, hogy megmozdítom csípőmet. Úgy kapkodtam levegő után, mint egy maratoni futó és még így is úgy éreztem, hogy nem jutok elég oxigénhez. Shin szája hihetetlenül forró volt és édes istenem, másra sem vágytam csak arra, hogy végre megmozdítsa azt!

Nem is kellett sokáig várom rá; nyelve végigsiklott egész hosszomon, majd elvált tőlem és elkezdte az egészet csókokkal behinteni. Ujjait csípőmre helyezte és leszorított, hogy még véletlenül se mozdulhassak meg, majd ismét ajkai közé vett. Hátam ívbe feszült, fejem hátra bicsaklott és ujjaim hajába kaptak; talán túl erősen is, mert fájdalmas nyögés hagyta el ajkait. Rögtön lazítottam szorításomon és bűnbánóan simítottam végig fejbőrén.

Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy amikor még csak felettem ült és figyelt tényleg azt találta ki, hogy kínozhatna meg minél jobban, hiszen bármennyire is szerettem volna elmenni, képtelen voltam. Shin ráérősen mozgatta ajkait tagomon, egyáltalán nem sietett sehova (mondjuk minek is, hisz ő már kielégült), aztán egyszer csak végre rágyorsított. Jóleső sóhaj szakadt ki belőlem, mondhatnám azt is, hogy megkönnyebbültem, hiszen erre vártam már mióta.

Újfent belekaptam hajába és tudtam fáj neki, de ezúttal nem foglalkoztam vele. Nyögéseim egyre nagyobb hanggal jártak, ahogy egyre közelebb értem ahhoz, hogy elmenjek, a fiatalabb ujjai pedig egyre erősebben szorítottak az ülőhelyhez. Testem megfeszült, számat az eddigieknél is hangosabb nyögés hagyta el, mikor elért végre a beteljesülés.

Szívem sebesen vert, szaporán kapkodtam levegő után és biztos voltam benne, hogy elég kielégült fejet vághatok. Shin mosolyogva hajolt számhoz és nyomott rá egy csókot. Ajkainak furcsa íze volt. Mintha… Basszus, hiszen ez az én ízem! Mikor realizáltam ezt a tényt pirulva néztem a zöld szemekbe, ő pedig elnevette magát, majd egész testével rám feküdt.

- Finom vagy - suttogta a mellkasomba.

- Komolyan nem jössz zavarba attól, hogy ezt hangosan kimondod?

Újra elnevette magát, majd felpislogott rám.

- Hmm… - vágott elgondolkodó fejet - Nem! - röhögött.

- Akkor én helyetted is zavarba jövök, jó?

- Inkább öltözz fel! - kacagott még mindig.

Lemászott rólam, majd kinyitotta az ajtót és kilépett a kocsiból. Felrángattam nadrágom és követtem én is, közben azon agyaltam, hogy hol lehet a felsőm, mert az autóban nem láttam. Végül Shin kezében pillantottam meg, épp leporolta, mert kissé földes lett.

- Hmm… Legközelebb ne hagyd el út közben - vigyorgott rám.

- Szerintem inkább te dobtad el - léptem közelebb hozzá. - Vagy nem? - súgtam ajkaira, mire pirulva nézett rám. Bezzeg, ettől zavarba jön! Én tényleg nem értem néha.

- Útban volt. Jobban nézel ki nélküle.

***

A hazaúton Shin hamar elaludt a kocsiban. Nem is csodálom, azelőtt is fáradtnak tűnt, hogy mi… Basszus, hiszen a menedzserem autójában csináltuk! Azt se tudom, hogy nézzek ezek után rá… Nem mintha bánnám, ami történt! De azért talán mégis várni kellett volna, hogy odaérjünk valamelyikünkhöz. Ahh, de az is macerás... Lehet a nagyapja otthon van, én meg még mindig nem mondtam el mindenkinek a dorm-ban. Bár végül is Jongdae, Joonmyun, Jongin tudja; már nem sokan maradtak, akik nem tudják. De Jongin… Megígértem neki, hogy nem megyünk hozzánk.

Annyira belemerültem gondolataimba, hogy észre se vettem, de majdnem Shinnél voltunk. Nem messze tőlük félrehúzódtam és Shinre pillantottam. Hangtalanul szuszogott, ajkai résnyire nyitva voltak és mintha mosolygott volna. Óvatosan hajoltam oda hozzá és egy apró csókot nyomtam a szája szélére. Megremegett, felsóhajtott, majd belemarkolt pólómba és közelebb húzott magához. Kísértetiesen emlékeztetett ez a jelenet egy régebbire, de most nem ijedtem meg; kicsatoltam övem és teljesen felé fordultam, majd lágyan megcsókoltam. Abban a pillanatban visszacsókolt, egyik kezével a hajamba túrt, másikkal még jobban magához húzott. Szája elnyílt, utat engedve a nyelvemnek, amit nem voltam rest kihasználni. Bármennyire is vágytam, hogy hosszúra nyúljon eme tevékenységünk, megszakítottam a csókot.

- Holnap korán kelsz - súgtam a csóktól vörös ajkaira.

- Ajj, nincs kedvem hozzá… Nincs kedvem a főnökhöz… Hmm… Rabolj el!

Elnevettem magam utolsó megjegyzésén, majd komolyan néztem rá.

- Miért nem mondasz fel?

- Akkor mégis mit csinálnék? - tárta szét karjait.

- Lehetne, hogy valami olyan munkát vállalj, ami a szakmádhoz illik.

- Egyik sem érdekel. Nem is értem miért ezeket választottam annak idején.

- És a csillagászat? Mondtad, hogy nagyapád nem engedi, de... Talán titokban megpróbálhatnád - Oké, ez egy elég béna ötlet volt...

Hosszú percekig nem szólalt meg, majd egy fájdalmas arckifejezéssel ajándékozott meg.

- Mi lesz ha az sem érdekel? Akkor tényleg semmi nem marad... Yixing, te mindig is tudtad, hogy zenész akarsz lenni?

A kérdésén legalább annyira meglepődtem, mint azon, hogy a nevemen szólított.

- Mindig. Eszembe se jutott más. Amikor a színpadon állok... Ahhoz nincs fogható érzés. A szívem hevesen ver, a gyomrom görcsben van, úgy érzem nem kapok levegőt és ez mind pozitív értelemben érthető. Majdnem olyan, mint amikor veled vagyok, csak nem olyan intenzív. Amikor veled vagyok... Ezek a dolgok vagy kétszer olyan erősek, ha nem jobban.

Zavaromban elpirultam. Hisz ez felért egy szerelmi vallomással! Láttam a döbbenetet az arcán, de hamar eltűnt, helyette ő is elpirult és kinyúlt, hogy összekulcsolja ujjainkat. Nem mondott semmit sem, s tőlem sem kérte, hogy kimondjam kerek-perec, hogy szeretem.

Ahogy nézett rám tudtam, hogy szeret, de ő sem mondta ki, és nem is volt rá szükség. Szavak nélkül is tudtam hogy érez irántam.