25. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Megjöttem ezúttal gyorsan. Előre megjegyezném, hogy ez a fejezet (és a következő is) még az előző Yixing szemszög előtt (alatt) történt, tehát direkt van így. Kicsit várni kell, míg kiderül mi volt az a bizonyos „CSATT!” a 24. fejezet végén :D

25. Fejezet

Szerencsétlen

Shin

Annyira visszafogottan viselkedtem Yixinggel amennyire csak tudtam. Nem mondtam neki kétértelmű szavakat, nem esetem neki, csak mert akartam (pedig baszki mennyire akartam!).

A vásárláskor rájöttem, hogy túlzásba esetem; Yixing még tényleg nem áll készen, hogy a következő szintre lépjünk, hiszen még egy olyan dolog is zavarba hozta, mint az óvszervásárlás.

- Shinseok! - zavarta meg egy mély hang gondolataimat.

- Igen nagyapa? - Valami nagyon furcsa volt a hanglejtésében.

- Szeretném, ha találkoznál valakivel - Hiába mondta a "szeretném" szó használatával, inkább hangzott parancsnak, mint kérésnek.

Összevont szemöldökkel néztem rá.

- Kivel?

- Egy lánnyal - Te szent atya úr isten! Baszki, ettől tartottam. Tudtam, hogy egyszer megtörténik ez a vakrandi-dolog, ha nem csajozom be előbb-utóbb. Milyen szerencsém van, hogy akkor történik, mikor itt van nekem Yixing...

Nem csak az én szavam akadt el; Yuna a konyhában volt és mikor elhangzottak eme szavak, egy csörömpölés kíséretében teljes csönd lett a lakásban. Kezét törölgetve sietett ki nagyapám elé, majd ellenkezni kezdett.

- Erre semmi szükség! Shin felnőtt férfi, el tudja dönteni kit akar!

- Lehet, de már lassan hatvanöt leszek, ő pedig huszonhárom. Az ő korában már házas voltam, sőt Yongmin is megvolt.

- Az egy más kor volt!

- Lényegtelen! Minah egy gyönyörű lány, szerintem tökéletesen összeillenek, és ha már megígértem, elmegy rá!

- De-

- Oké - szakítottam félbe Yunát mielőtt tovább ellenkezne. Végül is, egy randiba nem halok bele!

Most már értem miért volt itt nagyapa már napok óta; ezt akarta elmondani. Örültem, mikor elment, mert nem tudom hogy tartottam volna fenn valami normális arcot előtte, ahelyett hogy ordítanék. Az egy dolog, hogy ott volt nekem Yixing, de én meleg voltam. Soha a büdös életben nem volt dolgom lánnyal, mégis mit fogok vele a randin csinálni?

***

Lehunytam szememet és még az ajkam is beharaptam. Yixing itt ült mellettem a nappaliban, de még csak hozzá se értem, mert nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki. És még akkor ott van a randi a lánnyal. El kéne neki mondanom? Végül is biztos megértené, hisz tudja, hogy nem mondtam volna nemet a nagyapámnak.

Felé fordultam, s ő rám mosolygott, majd kinyúlt a kezemért, de én elhúztam tőle. Jaj, baszki, azt se tudom, hogy most hogy viselkedjek vele!

Yixing furcsán vizslatott sötétbarna íriszeivel, mire lesütöttem pillantásomat.

- Valami baj van? - kérdezte halkan.

Mosolyogva megráztam a fejemet, majd felpattantam a kanapéról és őt is felhúztam.

- Menjünk ki sétálni!

***

Idegesen járt fel-alá a lábam miközben a hangulatos, de rohadt puccos étteremben vártam Kim Minah-ra. Mindenről és mindenkiről sütött a sznobság, tuti a felső tízezer jár ide; nem az én világom volt ez. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kilógtam innen az egyszerű, hétköznapi ruhámmal. Elment a józan eszem, hogy belementem ebbe a szarba... Mégis, hogy jut-

- Öhm, Lee Shinseok oppa? - szakította félbe gondolatimat egy halk hang. Oppa? Na, azért itt még nem tartunk!

Gyorsan felpattantam és meghajoltam a lány előtt, majd rendesen is bemutatkoztam, ahogy illik. Közben szemeim végigmérték kecses alakját; sötétszínű nadrág volt rajta, ami kellőképpen kiemelte lábait, halványkék inge teljesen rásimult és mindent mutatott, de csak a jóízlés határain belül. Hosszú, göndör, fenékig érő barna haja volt, igéző barna szemekkel. Hát, ha nem lennék meleg tuti bejönne, de így... Jól van... Azért meleg szemmel is elismerem, hogy nagyon szép és esküszöm egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy baszki bár heteró lennék. Vagy biszex. De nem vagyok egyik sem és épp átverek egy lányt.

- Kim Minah vagyok. Már nagyon vártam a találkozást. Nagyapám sokat mesélt rólad.

Rám mosolygott, mire akaratlanul is viszonoztam azt és hellyel kínáltam. Gyorsan vázolnom kell neki a szitut mielőtt kurva kellemetlen lesz ez az egész.

- Remélem semmi rosszat nem mondott a nagyapád - nevettem el magam halkan, majd ő is.

- Nem. Ami azt illeti nem sokat szoktunk beszélni. Ő... Elég beteges. Ezért is jöttem el, nem akartam neki csalódást okozni. Tudod... Nagyon szeretné, hogy legyen már valaki mellettem.

- Ohh... - sajnos ennél többre nem futotta tőlem. Basszus, így nincs pofán elmondani neki! Ahj, most mi lesz?

- Beszéljünk valami vidámabb dologról - mosolygott rám édesen, miközben legyintett egyet - Hol dolgozol? - Na, hát ez nagyon vidám téma számomra...

- Egy kávézóban. Nem nagy szám. És te mit csinálsz?

- Egyelőre egyetemre járok. Jogot tanulok.

Elismerően pillantottam rá.

- Az nem könnyű. Én már a szakdogám írom. Gépészmérnök leszek, ha minden igaz.

Közben megérkezett az ebédünk, amiről azt sem tudtam, hogy megrendeltük. Ha fejbe vernek sem tudtam volna megmondani mi az; lehet, hogy nem megy rosszul a főzés, de a megnevezésekben nem voltam jó. Ráadásul a kaja legalább olyan puccos volt, mint maga a hely...

Miközben ettünk továbbra is folyt köztünk a társalgás és be kell valljam, kellemesen csalódtam; nagyon jól elbeszélgettünk. Minah kifejezetten jó társaság volt, okos volt és csinos. Tényleg minden heteró férfi álma. Látszik, hogy jogot tanult, mindenre volt válasza, mindent meg tudott magyarázni és nagyon jól érvelt. Rég nem beszélgettem ilyen intellektuálisan. Nagyon otthon volt az irodalomban, úgyhogy hosszan vitattuk meg a legtöbb híres író munkásságát.

Épp az európaiaknál jártunk, mikor hirtelen felkiáltott.

- Jaj, nagyon elbeszéltük az időt!

Zavartan néztem az órámra, mire elkerekedtek a szemeim. Baszki, már tizenegy óra is elmúlt!

- Rendezem a számlát és mehetünk - gyorsan elintéztem mindent, majd csuklója köré fontam ujjaimat és kihúztam az étteremből.

Taxival elkísértem egészen hazáig, s még közben is beszélgettünk, sőt én is kiszálltam a házuk előtt, hogy még folytassuk egy kicsit. Mikor rájöttem erre zavartan megvakartam a tarkómat.

- Talán most már tényleg mennem kéne. Elég késő van, biztos fáradt vagy.

- Igazán jól éreztem magamat - mosolygott rám. - Öhm… Talán… Lehetne máskor is…?

- Aha - nyögtem ki halkan.

Még azután is lefagyva álltam, miután elköszönt és bement a házba. Most komolyan belementem még egy találkozóba? Istenem, mekkora szerencsétlen vagyok!

***

Arccal előre zuhantam bele az ágyamba. Nem vagyok normális! Elment az eszem? Mégis minek mondtam igent? Jézusom, most mi a faszom lesz? Ennyire tuti nem bűvölt el… Én meleg vagyok az isten szerelmére!

A legnagyobb baj mégis az volt, hogy ebben már nem voltam olyan biztos. Nagyon élveztem a délutánt és az estét Minah-val, pedig tudom nem kellett volna. Sőt, maradnom sem kellett volna.

Szeretem Yixinget?

Kurvára. Ez holtbiztos.

Egy tízes skálán mennyire élveztem a randit?

Úgy kb… Nos, 8. Talán 9. Esetleg 9 és fél. De 10-es biztos nincs!

Tetszik nekem Minah?

Nem. Talán. Eléggé, ami azt illeti. De nem nőkét. Mármint persze nőnek néztem, mert az, de nem azért tetszik, mert nő. Inkább, amilyen.

Lehet nem is meleg vagyok, hanem pánszexuális? Lehet valójában sosem érdekelt, hogy nővel vagy férfival vagyok, csak legyen meg az a bizonyos érzés? Csak eddig ilyen nőt nem találtam és ezért hittem, hogy meleg vagyok? Régen sosem voltam lányok körül. Hogy őszinte legyek hosszú évek óta ő az első nő - Yunán kívül -, akivel egyáltalán normálisan elbeszélgettem nem csak két mondat erejéig.

De Yixing… Yixing… Szavakba sem tudnám önteni, hogy milyen mélyek az érzéseim iránta. Meg se tudnám mondani pontosan miért szeretem ennyire. Talán mert mindig ott volt nekem még mielőtt egyáltalán összejöttünk volna? Jianon kívül sosem éreztem magam senki mellett olyan ellazultnak, mint mellette (oké, most már Eric is egy ilyen személy). Na meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy szexuálisan sem éreztem senki iránt ekkora vágyódást. Minah esetében még csak fel sem merült bennem a dolog.

Gondterhelt nyögéssel fordultam a hátamra és halásztam elő farzsebemből a telefonomat, hogy megnézzem hány óra van. Fél három?! Ohh, hogy...! Bármennyire is próbáltam, odakint már világosodott, mire sikerült elaludnom. Álmodtam. Méghozzá igazán… Pikánsat, hogy úgy mondjam. Beszélnem kell Yixinggel, mert nem lesz jó ez a “még csók sincs” dolog.

Egy halványkék szobában voltunk, ahol nem volt más csak egy fekete kanapé (komolyan Shin, semmi más?). Yixing rajta ült, én pedig az ölében és mindketten teljesen meztelenek voltunk. Ujjai a csípőmet szorongatták, én pedig a vállait markoltam, miközben gyorsan mozogtam rajta. Tudtam, hogy csak álom. Mi más lehetett volna? Mi még itt nem tartottunk. De olyan élethűen hallottam saját és barátom nyögéseit, mintha csak a valóság lett volna. Éreztem, hogy közel a beteljesülés, aztán… Aztán…

Aztán megszólalt az a kurva ébresztő!

Nagy hévvel fordultam az íróasztalom felé, hogy kinyomjam a mobilt, de csak azt értem el, hogy a csuklóm óriásit koppant az asztal sarkában, mire felkiáltottam fájdalmamban, a telefonom meg hangosan vágódott a földre. Ilyen szerencsém is csak nekem lehet…

Felkaptam törölközőmet és gyors léptekkel kicsörtettem a fürdőbe, hogy egy hideg zuhanyt vegyek. Sebesen vetkőztem, hogy minél előbb a víz alá kerüljek és végre kezelésbe tudjam venni magam, de akkor ért a következő sokk; alig fogtam rá férfiasságomra, csuklómba fájdalom hasított.

Ezt. Nem. Hiszem. El. Próbálta már bárki is az ügyetlenebbik kezével kiverni? Biztos, hogy nem, mert tuti nem sikerült volna neki, ahogy nekem sem sikerült.

***

- Szarul nézel ki - állt meg előttem Eric.

Fáradtan néztem fel rá a székből, amiben ültem.

- Bevertem a kezem - motyogtam halkan.

- Ohhho, én nem arra értettem - vigyorgott rám, majd lehajolt. - Furcsa aura vesz körbe.

- Fingom sincs miről beszélsz, de ha nem megy érthetőbben, el is húzhatsz - mutattam oldalra, mire elröhögte magát.

- Túlteng benned a szexuális feszültség. Na mi az? Nem elégítik ki kellőképpen vágyaidat?

- Eric... Tégy egy szívességet és fogd be! De… - sóhajtottam föl - Tényleg nem. És még magamnak sem megy! - mordultam fel, miközben felemeltem fájós kezemet.

A fiatalabb hangosan kacagva nevetett ki, közben próbált valamit mondani, amit nem bírtam kivenni. Jó néhány perc eltelt, mire normálisan ki tudja nyögni mit akar.

- Akkor talán megkérhetnéd szemtől szembe a barátod - megint közel hajolt hozzám és még a hangját is lehalkított a következő mondatra. - Itt van kint.

Szemeim elkerekedtek és ijedten néztem rá.

- És mondtad neki, hogy itt vagyok?

- Mi van? Szerintem alapból tudja, hogy itt vagy. Miért?

- Eric, a lehető legfélreérthetőbben értsd, amit mondok… Nem bírok innen felállni. Áldom az eget, hogy a főnök nincs itt.

- Nem a kezed sérü- Ohhh! Értem. Akkor idehívom, oké? Most miért nézel így rám?

- Baszd meg Eric, csak baszd meg…