Sziasztok
:) Tök beteg vagyok (és közben próbálom szarrá tanulni magam), még jó, hogy ez
a történet kész van és elég gyorsan tudok feltenni belőle részt. Már ha
rászánom magam :D Mivel a LayChen várat magára az előbb említett ok(ok) miatt,
így ezt tudtam hozni. A fejezetről annyit, hogy mit a címből is kiderül már nem
minden rózsaszín felhő. De ebben a részben még nincs sírás meg egyebek! Ez még…
Perverz :D Először ez nem is volt betervezve, de mint tudjuk, a történet írja
magát. 16+ Kellemes olvasást ^^
Ohh,
majd’ elfelejtettem, már csak kevesebb, mint 10 fejezet van hátra csak; 8 plusz
egy befejező rész :(
38.
Fejezet
Valami jónak a vége
Shin
Gondterhelt sóhajjal
néztem fel a szürke égboltra, majd összehúztam szemeimet, ahogy az óriási
hópelyhek betámadták látószerveimet. Nem mintha nem eshetne hó februárban, de
kezdett nagyon elegem lenni belőle. Nem szeretem a telet, a havat meg még
inkább. Jó kedvem sem volt, hiszen Yixinggel majdnem másfél hónapja nem
találkoztam. Persze tartottuk a kapcsolatot, de az mégsem ugyan az. Hiányzik,
hogy lássam őt, érezzem őt. Mondjuk a tegnap éjjel nem volt semmi. Olyat
csináltunk, amit még egy pornóban sem néznék meg, mert valahogy furának
találok. Meg nagyon, de nagyon perverznek.
- De mikor jössz már
haza? - hisztis picsákat megszégyenítően nyafogtam bele a mobilomba, mire
felröhögött.
- Ha ilyen hangon
beszélsz tovább, még lesz egy pár hónap.
- Akkor inkább beszéljek
ilyen hangon? - megpróbáltam minden vágyat belesűríteni a hangomba, amit az
elmúlt nélküle töltött időszak hozott ki belőlem. Igazából csak viccnek szántam, de mikor Yixing halkan
belenyögött a telefonba, majd visszafojtott hangon káromkodott egyet, inkább
úgy éreztem ég a fejem. Most ő…?
- Yixing, t-