38. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Tök beteg vagyok (és közben próbálom szarrá tanulni magam), még jó, hogy ez a történet kész van és elég gyorsan tudok feltenni belőle részt. Már ha rászánom magam :D Mivel a LayChen várat magára az előbb említett ok(ok) miatt, így ezt tudtam hozni. A fejezetről annyit, hogy mit a címből is kiderül már nem minden rózsaszín felhő. De ebben a részben még nincs sírás meg egyebek! Ez még… Perverz :D Először ez nem is volt betervezve, de mint tudjuk, a történet írja magát. 16+ Kellemes olvasást ^^

Ohh, majd’ elfelejtettem, már csak kevesebb, mint 10 fejezet van hátra csak; 8 plusz egy befejező rész :(

38. Fejezet

Valami jónak a vége

Shin

Gondterhelt sóhajjal néztem fel a szürke égboltra, majd összehúztam szemeimet, ahogy az óriási hópelyhek betámadták látószerveimet. Nem mintha nem eshetne hó februárban, de kezdett nagyon elegem lenni belőle. Nem szeretem a telet, a havat meg még inkább. Jó kedvem sem volt, hiszen Yixinggel majdnem másfél hónapja nem találkoztam. Persze tartottuk a kapcsolatot, de az mégsem ugyan az. Hiányzik, hogy lássam őt, érezzem őt. Mondjuk a tegnap éjjel nem volt semmi. Olyat csináltunk, amit még egy pornóban sem néznék meg, mert valahogy furának találok. Meg nagyon, de nagyon perverznek.

- De mikor jössz már haza? - hisztis picsákat megszégyenítően nyafogtam bele a mobilomba, mire felröhögött.

- Ha ilyen hangon beszélsz tovább, még lesz egy pár hónap.

- Akkor inkább beszéljek ilyen hangon? - megpróbáltam minden vágyat belesűríteni a hangomba, amit az elmúlt nélküle töltött időszak hozott ki belőlem. Igazából csak viccnek szántam, de mikor Yixing halkan belenyögött a telefonba, majd visszafojtott hangon káromkodott egyet, inkább úgy éreztem ég a fejem. Most ő…?

- Yixing, t-

- Inkább most ne mond a nevem, oké? Azt-Azt hiszem most leteszem…

- Várj! Mi lenne, ha…?

- Most arról beszélsz, hogy…?

- Végülis mennyivel másabb, hogy most leteszed és kivered, mintha együtt csinálnánk?

- SHINSEOK!

- Látom magam előtt a vörös fejed. Nagyon hiányzik… - motyogtam csöndesen, közben letettem a telefont kihangosítva az ágyra.

- Nekem is hiányzol… - szívem őrölt tempóban vert ettől a néhány szótól, majd elmosolyodtam.

- Szóval…?

- Verd ki a fejedből, Shinseok!

- Mit verjek ki és honnan? - nevettem fel hangosan.

- Nem félsz, hogy meghallják? Nálam a hotelben nincs senki közel s távol, de nálad…

- Én is egy hotelben vagyok.

- Mégis mit keresel ott? - hangján hallottam, hogy teljesen ledöbbent. Na igen, ezt nem közöltem vele beszélgetéseinkkor.

- Besokalltam. Nagyapa miatt. Nagyon… Kurvára erősködik és… Elegem lett. A kezem egész jól van, azt hiszem vissza megyek a kávézóba dolgozni és végleg eljövök otthonról. A főnök is finoman szokott utalni rá, ha már mindig ott vagyok, dolgozhatnék is.

- Shin…

- Legalább jöhetnél hozzám. Ott nyugi lenne. Nem kéne azon aggódni, hogy nagyapa hazajön vagy tudom is én. Például most nyugodtan kiverhetem, miközben telefonálunk.

- Tudod… Nagy csábító a gondolat, hogy így halljam a nyögéseid.

- Hmm… Szóval mégis akarod? - kuncogtam fel.

- Igen - néhány percre csönd lett és már azt hittem mégse lesz semmi, amikor mély és vággyal teli hangon megszólalt. - Vetkőzz!

Először köpni-nyelni sem tudtam, csak meredtem a készülékre, majd enyhén vörös fejjel kezdtem neki, hogy teljesítsem, amit kért. Zavart a tudat, hogy csak én vagyok ilyen helyzetben, úgyhogy megköszörültem a torkom, majd halkan belesuttogtam a mobilomba.

- Nem szeretnéd, hogy lassan csináljam? Az a fekete gatya van rajtam, amit úgy szeretsz.

- Direkt csinálod, igaz? - nyöszörögte csöndesen a telefonba, mire elvigyorodtam.

- Hisz ismersz, szeretlek húzni.

- Talán túlságosan is. Félek mit tartogatsz nekem…

- Egy testet, ami nagyon szeretne alattad vagy feletted nyögni, de egyelőre be kell érnünk csupán a hallgatással.

- Bassza meg! - jót derültem Yixing kifakadásán; tudtam, hogy eléggé felhúztam, hiszen ő csak nagyon ritkán szokott káromkodni. Főleg így.

Másodpercek alatt lekaptam magamról a pulcsimat, majd benyúltam a pólóm alá és végigsimítottam mellkasomon, hasamon.

- Mmm… Valahogy jobb mikor te simogatsz - motyogtam.

- Én is jobban szeretem mikor te csinálod - miután megkérdeztem, megtudtam, hogy ő is épp ugyanott nyúlkál, ahol én.

Egy idő után leszedtem magamról a szürke textilt és megkértem, hogy ő is vegye le, minekután közölte, hogy rajta eddig sem volt. Na, baszd meg! Beharapott szájjal képzeltem el tökéletes felsőtestét, amitől még szűkebb lett nadrágom és másra sem vágytam, csakhogy végre az is lekerüljön és magamhoz nyúlhassak. Félmeztelenül, lihegve feküdtem a hatalmas franciaágyon mikor jött egy mondat, amitől azt hittem szabályosan letépem a gatyámat.

- Most legszívesebben addig kényeztetnélek, amíg nem könyörögnél nekem.

- Arra várhatnál. Én nem szoktam könyörögni.

- Szerintem el tudnám érni - szinte láttam magam előtt szexi mosolyát és képtelen voltam tovább várni; nekiestem az övemnek.

- Na! Hallom ám! Így nem ér!

- Ne szórakozz velem! Mindjárt meghalok úgy szorít a gatyám…

- Pedig most akartam mondani, hogy nyúlj bele.

Azonnal megtettem, amit mondott és egy jóleső nyögés hagyta el ajkaim, ahogy ujjaim merevedésemre kulcsolódtak. Szinte rögtön meghallottam Yixing hasonló reakcióját. Totál vörös fejjel meredtem a plafonra miközben kényeztettem magam és barátom nyögéseit hallgattam. Zavarbaejtő pillanat volt, hiszen ez azért valamivel intimebb, mint egy sima egyszemélyes szórakozás. És kibaszott furcsa a szexhez képest. Baszki! Sose hittem volna, hogy egyszer még leszek ilyen szituációban. Miért… Miért ilyen kurva izgató az egész helyzet?

- Hagyd abba! - úgy meglepődtem felszólalásán, hogy tényleg megtettem. Mégis mi a francért akarja abbahagyni? Szórakozik?

- Mi? - nyögtem ki elhaló hangon.

- Hagyd abba! - ismételte meg, majd folytatta. - Vedd le a többi ruhád is, kérlek - na, ez már valamivel jobban tetszett, de azért nem szívesen szakítottam félbe magamat.

Kapkodva halásztam le magamról a maradék ruhát, s mikor kész lettem visszafeküdtem az ágyra. Úgy döntöttem most én jövök, úgyhogy kezembe vettem a mobilt és erotikus hangon belesúgtam egy mondatot.

- Hallani akarom, ahogy a nevem nyögöd.

Nem hittem volna, hogy bármilyen felszólalás nélkül megteszi, de… Megtette. Egy szava sem volt. Csak nyögése. De még milyen, a rohadt életbe! Kissé rekedtes volt a hangja és ettől csak még jobb volt az egész. Libabőrös lettem, ahogy hallgattam a nevemet és legszívesebben folytattam volna én is, de mivel azt mondta hagyjam abba és mást meg nem, nem csináltam tovább. Ha már ő is szó nélkül teljesítette kérésemet.

- Sh-Shin…Seok…

- El ne menj!

- Az… Az ne-em… Olya-an… K-Könnyű… - néhány percig mást sem hallottam lihegésén kívül, aztán végül megszólalt normálisan - Shinseok… Talán furán hangzik ebben a helyzetben, de… Tágítsd ki magad!

Elkerekedtek a szemeim és nyeltem egyet. Tekintetem a táskámat kereste, hogy kiszedjem belőle a síkosítót, majd mikor ez megtörtént, nyomtam egy kicsit az ujjaimra és szétkentem rajtuk. Jézusom, ezelőtt is zavarban voltam, de most…! Felhúztam térdeimet és próbáltam ellazulni. Ismertem magamat, tudtam, hogy nem viselem jól ezt, de magamnak csak jó lesz. Mégiscsak érzem mikor jó és mikor nem.

A bejáratomhoz érintettem egyik ujjam, majd lassan becsúsztattam azt. Hát én nem tudom, hogy a póz szar vagy maga a tény, hogy nem Yixing, de esküszöm, így rosszabb, mint mikor ő csinálja. Nagyon küzdöttem, hogy elfojtsam fájdalmas nyögésem, de nem sikerült; kicsúszott és Yixing szokásához híven rögtön aggódni kezdett.

- Nyugi - motyogtam halkan. - Mindjárt jobb lesz. Csak még hozzá kell szoknom. Rég volt már, hogy… Hogy ott járt valaki.

- Ha tudnád mennyire szeretnék most ott lenni!

És valóban; a testem szép lassan hozzászokott és a fájdalmas nyögéseimet felváltották a vággyal telik. Saját ujjaim helyett Yixingét képzeltem oda, őt magát pedig magam fölé. Másik kezemet férfiasságomra fontam és továbbra is barátomat láttam magam előtt, akinek hamarosan felcsendültek a nyögései, sóhajai a fülemben. Vonaglottam a gyönyörtől saját kezeim alatt, mégis Yixing nevét nyögtem - inkább kiáltottam - egyre hangosabban, ő pedig az enyémet. Éreztem, hogy már nem sok van hátra.

- Yi… Yixing… É-Én…

- Csak még egy kicsit… - zihálta halkan. - Sh-Shinseok…

- Im-Imád-om mik-mikor a… A nev-emet… Yi… xing…

Hátam ívbe görbül, testemen megfeszültek az izmok, ahogy elért a beteljesülés és a hangokból ítélve nem én voltam az egyetlen. Sebesen kapkodtam levegőért, miközben azt néztem, ahogy lecsordogál az élvezetem a tenyeremen, a karomon.

Úristen! Megint zavarba jövök, ahogy eszembe jut mit csináltunk! Áhh, ez… Ez olyan fura! De baszki, kurva jó volt! Remélem lesz lehetőség rá, hogy megismételjük. Na jó, ez így hülyén jött ki… Nyilván lesz, tekintve, hogy Yixing sűrűn megy el.

Gondterheltségem egy pillanat alatt eltűnt, s inkább egy vigyor jelent meg arcomon, aztán belépve a kávézóba ez is elpárolgott és helyette döbbenten néztem két barátom összekulcsolt ujjaira.

- Ti mit…?

- Shin! Mi…

- Ti… Együtt… Vagytok?

Amikor Jian bólintott tényleg elhittem pedig reménykedtem, hogy valami rossz vicc. Ők… Nem lehet, hogy… Hiszen egyik sem meleg! Idegesen fordultam az ajtó felé, hogy elmenjek, de Eric megragadta a kezemet és bevonszolt az öltözőbe. Feldúltan túrtam bele a hajamba miközben körbe-körbe sétáltam, hol az egyiket, hol a másikat figyelve.

- Én ezt nem értem. Ti nem vagytok melegek. Vagy igen?

- Sosem kérdezted, de én az vagyok - nézett rám Eric, majd megragadta a csuklóm, hogy megálljak. Rögtön Jianra pillantottam, de ő csak megvonta a vállát.

- Nem tudom. Sose gondoltam bele igazán, de Eric-kel jó, szóval… - és újra megvonta a vállát.

- De… Hogy…

- Shin, mi a baj? Nem örülsz nekünk?

- De, de örülök, csak… Furcsa… - mostanában miért furcsa minden? - Hogy pont ti ketten…

- Ha jól emlékszem, ránk is furcsán néztek az emberek.

Az ismeretlen mégis valahonnan ismerős hang egyenesen a két srác háta mögül jött és ahogy odapillantottam, ereimben megfagyott a vér. Olyan dolgok jutottak eszembe, amikre nem emlékeztem és amik jeges marokként öleltek körbe. A falig hátráltam és rémülten meredtem a férfira. Olyan mértékű rettegést éreztem, amit szerintem még senki nem tapasztalt meg halála pillanatáig.

- Hiányoztam, Shin?