36. Fejezet [Shin] 18+

Sziasztok :) Megérkeztem a következő résszel, ami a szilveszter folytatása továbbra is Shin szemszöggel. A kövi Yixing lesz nyugi :D Viszont nem tudom mikor lesz időm átnézni tekintve, hogy most már közeledik a vizsgaidőszak így jóval többet kell tanulnom, de majd igyekszem. Általában mindig tudok szakítani egy kis időt. Kellemes olvasást ^^ Khm… 18+ mit látszik :D

36. Fejezet

Szilveszter [2/3]

Shin

Valami raktárszerű helyre húzott be Yixing, ott rögtön az ajtóhoz préselt és az ajkaimnak esett. Ugyanolyan hévvel csókoltam vissza, közben kezeimmel próbáltam megtalálni a villanykapcsolót, amit véletlenül feloltottam. Jobb, ha nem jön ide valaki, mert ég a lámpa.

Átkarolta a derekamat, visszább vett a tempóból, így inkább lágyan csókolt tovább, én közben hátrafelé kezdtem tolni, egészen a másik falig. Arcára simítottam, majd egy határozott mozdulattal nekiálltam kicsatolni nadrágját.

- Hova sietsz?

- Ne húzzuk tovább - nyöszörögtem ajkaiba.

- Mindig ezt mondod. Mi van, ha én húzni akarom? - egy gyors mozdulat és én voltam az, akit a falnak nyomtak.

Fürge ujjai pillanatok alatt gombolták ki fekete ingemet, majd apró puszikat hintett szabad mellkasomra, hasamra és mire feleszméltem már előttem térdelt.

- Nem úgy tűnik, mintha húzni szeretnéd - vigyorogtam le rá, de hamar arcomra is fagyott, mikor rámarkolt merevedésemre a gatyámon keresztül.

- Hogy mondod, édes? - suttogta a fülembe, majd nyakamat vette célba. Édes? Így se hívott még soha. Talán már van benne némi pia. Ez könnyen magyarázná eltévedt ujjait még az asztalnál.

Bal kezével lefogta csuklóimat a fejem fölött, jobbjával benyúlt alsó ruházatomba, szája lesiklott kulcscsontomra. Zihálva döntöttem hátra a fejemet, csípőmet automatikusan mozgattam keze ritmusára, aztán váratlanul elengedett és megtámaszkodott vállaim mellett.

- Szóval sietek?

- Yixing…

- Hmm?

- Ne várd, hogy könyörögjek. Én nem szoktam.

Elvigyorodott, majd vadul ajkaimra mart, combját ágyékomnak nyomta, mire a testemen remegés futott végig és akaratlanul is egy igen hangos nyögés csúszott ki belőlem. Minden előzmény nélkül elszakadt tőlem és a következő pillanatban már előttem térdelt, épp a nadrágomtól szabadított meg. Gyorsan leszedte rólam és félredobta. Merem remélni, hogy nem messzire, mert azt nekem még meg kell találnom, hogy vissza tudjam venni utána.

Jóleső sóhaj hagyta el számat mikor ajkai közé vett, és csípőm megint magától mozdult meg. Belemarkoltam a fekete tincsek közé, hogy én diktálhassam a tempót és hagyta is. Hogy a jóistenbe lehet, hogy ilyen jól csinálja? Legszívesebben soha többe nem engedném, hogy felálljon a padlóról. Soha. Bizsergő érzés futott végig testemen és kissé erősen szorítottam meg Yixing hajkoronáját mikor elért a gyönyör.

- Finom vagy.

- Ne lopd a szövegem - motyogtam és fáradtan ültem le egy komódszerű tárgyra. Yixing megtámaszkodott rajta és az arcomba hajolt.

- Velem mi lesz? - kérdezte suttogva.

- Hmm… Még kitalál-

Elakadtam a mondatban, mert Yixing belemászott az ölembe, amit nem értettem miért tett. És hogy. Egy komódon ültem baszki!

- Yixing… Ittál valamit?

- Mondjuk úgy, alapoztam. Mégis csak szilveszter van. Azért én se vagyok jófiú mindig. Zavar?

- Hogy nem vagy jófiú? Dehogy! Elég… Izgató, hogy őszinte legyek.

- Igazából az ivásra vonatkozott a kérdés, de végülis - megvonta a vállát, majd szájával az enyémre tapadt.

Kezeim a fenekére tévedtek, megemeltem őt, majd újra nekinyomtam a falnak. Szétnyitottam hófehér ingjét, majd lassan lesimogattam róla, utána egyből nyakához hajoltam, hogy kezelésbe vegyem legérzékenyebb pontját. Halkan felsóhajtott, ágyékát közelebb nyomta hozzám, lábait szorosabbra fonta körülöttem, mire én is felsóhajtottam. Csípőmmel aprókat löktem felé, Yixing hangosan felnyögött és körmeit a zakómba mélyesztette. Istenem, komolyan elég volt ennyi és már megint merevedésem van?

Agyamat ellepte a köd és másra sem vágytam, minthogy magamévá tegyem őt, de tudtam, hogy ezek elég eltévedt gondolatok, hiszen kettőnk közül nem én voltam a domináns fél és nem egy ilyen helyzetben szerettem volna vele megismertetni milyen passzív félnek lenni. De ő nem így gondolta.

- Shin, akarlak.

- Igen, volt egy halvány sejtésem efelől - motyogtam a nyakába.

- Nem úgy értem. Akarlak.

- Én is, Yixing. Én is - egy másodperce sem szakadtam el fehér nyakától pedig jobb lett volna, hamarosan olyan folt lesz ott, amit kilométerekről is ki lehet majd szúrni.

- Shinseok, akarlak. - Más hangsúllyal ejtette ki a szót és a teljes nevemet használta, amit csak ritkán szokott, így már kezdett a fejemben körvonalazódni, hogy hogy is érti.

- Mármint…? - bólintott, én pedig azt se tudtam mit gondoljak először.

- De… Ez… Yixing, ez nem a megfelelő hely arra, hogy-

- De szeretném - vágott a szavamba. - Nem érdekel, ha fájni fog. Akarlak. Most. Itt.

Agyam leblokkolt és képtelen voltam arra, hogy mondjak valamit. Szeretném én is, de nem akartam, hogy Yixingnek kellemetlen legyen. Várakozóan nézett rám, ajkain egy huncut mosollyal és nem tudtam neki ellenállni; vadul szájának estem. Gyorsan leszedtem megmaradt ruháit, majd zakómból elővarázsoltam egy óvszert és ledobtam a komódra vagy mire. Arra csak később lesz szükség. Térdei alá nyúltam és óvatosan lettem a földre.

- Még véletlenül sincs nálad síkosító, igaz? - kérdeztem és közben ledobtam saját megmaradt ruháimat is.

- Hogy őszinte legyek, erre a helyzetre nem készültem. Veled ellentétben. Óvszer? Zakóban? Komolyan?

- A karácsonyi eset vagy mondjam, hogy esetek? Mindegy. Már nagyon vágytam arra, hogy kettesben legyünk. Csak arra nem készültem, hogy nem én leszek az, akit…

- Ellestem egy technikát - szólalt meg egy sunyi mosollyal, mire felhúztam a szemöldököm.

Fülig vörösödtem mikor bekapta ujjaimat, hogy megnyálazza őket. A következő pillanatban szívem összeszorult, hiszen nem éreztem semmit se. Iszonyatosan kívántam Yixinget és ez csak rátett még egy lapáttal. Hiába nem éreztem, mégis… Nagyon izgató volt. Letérdeltem elé és ráérősen engedtem őt ajkaim közé, pedig rohadtul szerettem volna már tovább lépni, de semmiképp nem akartam, hogy ne legyen jó neki. Miközben számmal kényeztettem őt, óvatosan becsúsztattam egyik ujjam, mire az élvezettel teli nyögése helyett egy fájdalmasat kaptam.

- Lazíts! - súgtam a fülébe, majd puhán belecsókoltam nyakába, amitől ismét pozitív reakciót kaptam.

Mivel nem tudtam, hogy Yixing milyen helyzetben van lent, így rábíztam magam a szerencsére és betoltam még egy ujjam. Nem lehetett valami rossz, tekintve, hogy meg se rándult, csak tovább sóhajtozott, így a harmadik ujjam is a többihez csúsztattam. Elszakadtam gyönyörű nyakától és belepillantottam szemeibe. Íriszei ragyogtak, arca ki volt pirulva és baszki azok a nyáltól csillogó ajkak rohadt kívánatosak voltak. Kiéhezve estem szájának, közben kihúztam belőle ujjaimat, majd esküszöm majdnem összeestem a vágytól, amikor rám helyezte az óvszert.

- Yixing… - suttogtam ajkaiba. - Fordulj meg! - értetlenül pislogott rám, mire kedvesen végigsimítottam arcán. - Úgy jobb lesz. Neked.

- Amikor először voltunk együtt, miért nem mondtad, hogy úgy jobb lenne neked?

- Mert az nem ilyen helyzet volt. Ne haragudj, hogy csak így kimondom, de ha most felkaptak és beledöngetlek a falba, az neked fájni fog.

Yixing megtette, amit kértem tőle, s mikor már háttal állt nekem, puhán csípőjére fektettem kezeimet, majd ismét megízleltem teste erogén zónáját. Gyengéden harapdáltam nyaka finom bőrét és csípőjét kicsit magam felé húztam.

- Tedd kicsit széjjelebb a lábaid!

- De profi vagy - motyogta halkan, de azért tette, amit mondtam neki.

- Csak nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked. A legkevésbé sem. Pontosan tudom, hogy hogy nem fog fájni neked ebben a helyzetben. Kettőnk közül ebben én tapasztaltabb vagyok.

Mikor úgy gondoltam most már jó lesz (és most már kurvára nem bírok tovább várni), aprót lökve merültem el benne. Egyszerre nyögtünk fel és rögtön megnyugodtam, ahogy meghallottam kéjjel teli nyögését. Újra löktem egyet és ezúttal valamivel erősebbet, hogy még beljebb tudjak jutni benne, mire az előzőnél is több vágy keveredett nyögésébe. Fél kézzel a csípőjét szorongattam, míg a másikkal a falon támaszkodtam, mikor Yixing hirtelen belekapott hajamba és valami furcsa nyakatekert mozdulattal sikerült elérnie, hogy ajkaink találkozzanak egy heves csókcsatában.

- Shi-Shin-se-ok… - Ohh baszki! Hogy a jó istenbe lehet ilyen hangon kiejteni ezt a förtelmes nevet? Mondjuk Yixing szájából mindig is imádtam hallani. Így meg aztán főleg. - Gyor-sabb-an… Kö-Könyör-göm… - ismét rátapadtam ajkaira.

Fokozatosan gyorsítottam rá a tempóra és örülök, hogy a szánk le volt foglalva, mert félek milyen hangok jöttek volna ki rajtuk mikor hajszálpontosan egyszerre élveztünk el. Percekig mást sem lehetett hallani abban kis helyiségben, csak a mi zihálásunkat, lihegésünket.

- Szeretlek - nyögte ki váratlanul, mire elmosolyodtam.

- Én is, Yixing. Mindennél jobban.

- Fel kéne öltözni és visszamenni, most már szerintem csak mi maradtunk, a rajongók már el kellett mennie. Engem meg megölnek, mert nem voltam ott a végén.

- Nyugi, engem is megölnek - kuncogtam a fülébe, majd óvatosan kihúzódtam belőle.

Halk nyögés hagyta el ajkait, mire rákaptam a tekintetem és aggódva fürkésztem őt.

- Fájt?

- Egyáltalán nem - rázta meg a fejét. - Az elején egy kicsit, de utána nem. Fantasztikus volt!

- Akkor gyanítom, te jobban bírod a fájdalmat, mint én - nevettem fel csöndesen és felkaptam az alsóm meg az ingem.

- Te meg valószínűleg ugyanolyan aggódva nézel rám, mint én rád szoktam utána. Én is mondom, nem kell. Majd elmúlik - édesen rám mosolygott és mire feleszméltem már teljesen fel volt öltözve.

- Tudtam, hogy kilométerekre el fogod hajítania gatyám - csípőre tettem a kezemet és úgy néztem rá. - Keresd meg!

Két perc keresés után, röhögve halászta le az egyik régi szekrény tetejéről a ruhadarabot.

Anyám baszki, hogy tudott ekkorát dobni?