Bevezető
Shin
Az eddig leélt huszonkét évem alatt mindig
rohadt szerencsétlen voltam, ha párkapcsolatról volt szó. Nem azért, mert nem
tudtam, hogy mit kell csinálni, hanem mert valahogy mindig azokat fogtam ki,
akik csak ki akartak használni. Hah, huszonkét év? Ugyan... Maximum két év volt
amíg... Hogy is mondjam... Próbálkoztam. Ja, ez a jó szó. Tizennyolc evés
koromra letettem arról, hogy próbáljak találni valakit, aki nem csak
kihasználni akar.
Bármennyire is egoistán hangzik; okos
vagyok. De baszki bármit megadnék azért, hogy ne legyek. Magántanulóként
végeztem el a középiskolát, túl hamar és emiatt nagyon fiatalon kezdtem az
egyetemet, ebből adódóan mindenki idősebb volt nálam. Először még csak, azért
barátkoztak velem, mert “juj olyan okos a kissrác, majd segít nekünk”. Aztán
többet akartak tőlem. Mást.
Persze mivel nem titkoltam túlságosan;
hamar rájött mindenki, hogy nem érdeklődőm a női nem iránt, így ők elég nagyot
koppantak. A férfiak meg örültek. Gondolom. Szerintem meg az is
próbálkozott nálam, aki nem volt meleg, csakhogy megcsináljam a beadandójukat
vagy neadjisten még a zh-t is megírjam helyettük. És az egészben mi volt a
legszebb? Megtettem nekik, mert kurva naiv voltam.
Aztán jött Ő. Sosem hittem volna,
hogy nem csak találok valakit, aki felkelti érdeklődésemet, hanem még szerelmes
is leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése