17. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Vasárnap van, így újra itt vagyok egy igazán kellemes fejezettel. Shin végre megkapja, amire vágyik hihi :D 16+ :D

17. Fejezet

„Komolyan citromsárga?”

Shin

Alig vártam, hogy találkozhassak Yixinggel, így nem tudtam figyelni szakdolgozatomra sem, pedig ahhoz képest, hogy még van a leadási határidőig jó pár hónapom, elég jól álltam. Igazából szerettem volna minél előbb elkészülni vele. Ne kérdezzétek miért, én sem tudom! Főleg, mert azt se tudom, hogy ezzel fogok-e foglalkozni vagy csak egy újabb papír lesz a fiókomban...

***

Elmélyültem nézegettem a választékot, mikor meghallottam Yixing hangját. Azonnal megfordultam és minden figyelmem rögtön az övé lett. Arcán olyan nagy mosoly ült, hogy mindkét gödröcskéjét tökéletesen láttam, barna szemeivel melegen figyelte mozdulataimat. Kedvesen (és kívülről nézve barátságosan) ölelte át vállamat; rábökött egy süteményre miszerint azzal járok a legjobban. Értetlenül pislogtam rá.

- De hisz azt mondtad, hogy az a csokis a legjobb.

- Most már szerintem ez a legjobb.

- Ne is törődj vele - szólt közbe a pult mögött álló néni -, Yixing-ah mindig váltogatja melyik a kedvence.

Az említett csak mosolyogva megvonta vállát, kért kettőt az édességből, majd megragadta a tálcákat és elindult szokásos helyünk felé.

Épp készültem bekapni az első falatot, amikor megláttam hogy eszi azt a habosbabos sütit. Bár ne láttam volna meg! Elvörösödve kaptam tekintetemet az ölembe.

Most komolyan ennyitől felállt? Basszus, tényleg ennyire kívánom őt? Jó, tény és való, hogy az első (és eddig utolsó) alkalommal csak én csináltam vele dolgokat, de régen sosem voltam olyan, aki vágyik a másikra. Mármint persze voltak igényeim, mert lássuk be, férfi vagyok, de sosem volt olyan, hogy a nyílt utcán izgalomba jöttem. Főleg nem egy villa lenyalásától. Azt hiszem őt jobban akarom, mint bármi mást eddig.

- Nem ízlik? - szakította félbe gondolatmenetemet hangja.

- De-de, persze - motyogtam.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva, miközben átnyúlt az asztalon és megfogta kezemet. Végigsimított rajta, majd - legnagyobb döbbenetemre - összefonta ujjainkat.

- Nincs - ráztam meg fejemet és megszorítottam kezét.

- Biztos?

- Igen. Én csak... Örülök, hogy látlak. Hiányoztál - Jézus Shin, előjött a szerelmes tinilány?

Yixing arca felragyogott szavaimtól és a villájára tűzött egy darabot, majd a számhoz érintette.

- Mmm... Szeretem az édes dolgokat, de ez még nekem is túl édes - fintorodtam el.

Sokáig ültünk bent, ahogy mindig; beszélgettünk mindenféléről, ő főleg a forgatásairól, én pedig siránkoztam neki a főnökömről. Nem sokkal napnyugta után indultunk el mindenfajta cél nélkül; egyszerűen csak sétáltunk.

- Shinseok - torpant meg egyszer csak váratlanul -, biztos minden rendben? Valahogy most más vagy… Olyan lassan jössz - leguggolt és megfogta a vádlimat -, fáj a lábad? - nézett fel rám aggódva. Jézusom!

- Se-semmi b-baj, állja fel, hyung! - megragadtam karját, kapkodva felhúztam, majd hátrébb léptem tőle. Úristen, nem elég a bajom, még ez is! Muszáj volt lehajolnia?

Értetlenül fürkészett szemeivel, amitől még inkább zavarba jöttem. Tekintete fokozatosan elkomorult, de közben mintha kétségbeesést is láttam volna benne.

- Már nem akarsz velem lenni? - kérdezte halkan.

- Mi? - teljesen ledöbbentem kérdésétől. Ezt mégis honnan szedte?

- Olyan… Távolságtartó vagy, vagy nem is tudom - suttogta.

- Ez… Én nem! Én csak… - nem tudtam szavakba önteni, amit mondani akartam. Mégis hogy magyarázzam meg neki, hogy a helyzetet? - Izé…

- Mindegy - mondta kiábrándultan.

Sebesen kaptam kezei után, hogy megállítsam, de csak annyit értem el, hogy szegény elesett. Óriásit koppant az álla a földön, mire a szívem kihagyott pár ütemet.

- Hyung, jól vagy? Jesszus, ne haragudj!

Gyengéden segítettem fel, majd mikor megláttam arcát felszisszentem. Óvatosan érintettem meg állán a sebet egy zsebkendővel és közben bűnbánóan néztem rá.

- Nagyon sajnálom, ugye nem fáj annyira?

- Ez csak egy karcolás - tolta félre kezemet.

- Menjünk fel hozzánk, kitisztítom.

- Nem szükséges, ez csak egy horzsolás.

- Ez csak egy karcolás öcskös, ne aggódj - borzolt bele hajamba bátyám vigyorogva.

- Akkor is, legalább tisztítsuk ki, Yuna is mindig azt csinálja, ha elesek.

- Jaj, nem kell, nem lesz gond.

- De-

- Nem lesz gond.

- Akkor is kitisztítom, ha a vállamon kell, hogy hazacipeljelek! - mordultam rá és megragadtam a karját.

Yixing elképedve nézett rám, majd egy “oké” kíséretében engedte, hogy hazáig vonszoljam. Ott, amint levettük cipőinket, rögtön a fürdőszoba felé húztam. Türelmetlenül kerestem a mosdókagyló fölötti szekrényben a vattát meg a fertőtlenítős üveget, közben Yixing letelepedett a kád szélére és onnan figyelt.

- Nagyapád nincs itthon? - kérdésére összerándultam és nagy szemekkel fordultam felé.

- Merem remélni, hogy nincs, vagy én biztos meghalok - motyogtam. - Végre! - megkönnyebbül sóhaj jött ki számon, ahogy kezembe került az üveg. Odafordultam hozzá, majd mellé telepedtem, öntöttem a vattára egy kevés folyadékot és az állához nyomtam azt, mire megugrott, majd a sebéhez kapott.

- Ez fáj!

- Az ember azt hinné, hogy neked ilyesmi meg se kottyan… - morogtam és egy ragtapaszt tettem a sebére. - Ne haragudj, hogy így kiakadtam, de nem viselem jól, ha megsérülne körülöttem, főleg, ha miattam történik.

- Miért?

Néhány másodpercig hallgattam, majd belekezdtem egy számomra fájdalmas emlék elmesélésébe.

- Régen, még kb nyolc éves voltam, apa meg Yuna akkor volt nagyjából egy éve házas és egy kertesházban laktunk az isten háta mögött, apa munkája miatt. Yosobbal kint játszottunk fogócskát és véletlenül túlságosan hevesen kaptam el és elesett. Csúnyán felsértette a térdét, de azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert ez semmiség, én meg bíztam benne, mégis ő volt az idősebb meg minden. Még aznap éjjel kórházba kellett vinni, mert lázas lett és elfertőződött a sebe. Nagyon aggódtam érte és azóta nem viselem jól, ha valaki megsérül.

- Akkor jobb, ha el se mondom hány apróbb sérülést szedek össze egy-egy koncert vagy csak egy gyakorlás alatt - kuncogta el magát.

- Ez nem vicces!

- Sajnálom - mondta lágyan és végigsimított a karomon. Megint összerándultam és arrébb akartam menni, de nem engedte, megragadta a csuklómat és közelebb húzott magához. - Ne mondd, hogy nincs baj, szabályosan menekülsz előlem. Shin… Tényleg nem akarsz engem?

Tényleg nem akarsz engem? Hát baszki pont nem ez a baj! Hogy mondjam meg neki, hogy az a bajom, hogy őrültem kívánom az érintését? Előttem még csak meg se fordult a fejében, hogy férfival legyen, nem szeretném, ha megijedne vagy valami. Hogy azt higgye rá akarok erőltetni olyat, amit nem akar.

Beharaptam számat és zavartam forgattam ujjaim között a fertőtlenítős üveget. Hüvelykujjával gyengéden simogatta csuklóm belső felét miközben válaszra várt.

- Nem, erről szó sincs, mindennél jobban akarlak - amint felfogtam, hogy mondatom milyen kétértelműen hangzott, kicsúszott a kezemből az üveg és egy halk koppanással végiggurult a halványkék kövön. Elpirulva kaptam kezem az arcom elé és ujjaimon keresztül pillantottam rá; ő elnevette magát és újra kérdezett.

- Akkor mégis mi a baj? Múltkor nem ilyen voltál, most folyton elpirulsz.

- Hát pont ez! - fakadtam ki. A kijelentő mondatát inkább elengedtem fülem mellett.

- Ezt nem értem - vonta össze a szemöldökét.

- Hyung! - mordultam rá ingerülten. - Áll, érted?

- Mi?

- Jézusom! - temettem arcom a kezembe.

- Oh! Leesett! - felkaptam fejemet, tekintetét kerestem, de ő lefelé nézelődött. Elvörösödve tettem szabad kezem szemei elé. - Na! - halkan elnevette magát és megfogta azt a csuklómat is, aztán minden előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra előrelendült és finoman megcsókolt. Annyira vágytam már erre, hogy nem bírtam uralkodni magamon és - az övével ellentétben -, vadul csókoltam vissza. De aztán valahogy elérte, hogy fokozatosan én is visszább vegyek és hasonlóan lágyan csókoljam őt.

Elengedett, tenyerét derekamra csúsztatta és közelebb vont magához, én pedig ujjaimmal fekete hajába túrtam. Kezei lejjebb tévedtek, benyúlt ingem alá, végigsimított hátamon, mire belenyögtem csókunkba, ahogy szám résnyire nyílt nyelvével rögtön behatolt, megkereste az enyémet, majd egy lassú táncba hívta azt.

- Yixing - motyogtam nevét ajkaiba.

- Többször kell ilyen helyzet és hamarosan leszoksz a hyungozásról - vigyorgott rám.

Felállt a kád széléről, összekulcsolta ujjainkat, majd elindult egyenesen a szobám felé. Úgy nyitott ajtót, lépett be, mintha csak az övé lett volna, majd egy gyors mozdulattal csukta be azt és ölelt magához.

- Mit szeretnél csinálni?

- Ez valahogy olyan ismerős - kuncogtam a fülébe. - Bármit, ami neked jó - váltottam hangszínt és óvatosan belecsókoltam nyakába.

Összerándult, de most nem húzódott el érintésem elől, aminek nagyon örültem. Apró puszikat nyomtam legérzékenyebb pontjára, amiket sóhajokkal véleményezett. Hirtelen megmarkolta hajamat és éhesen ajkaimra mart. Eléggé meglepődtem, főleg mikor az ágyam felé kezdett tolni, de nem ellenkeztem, hagytam had csináljon, amit csak akar.

Hangtalanul érkeztem meg vízszintesbe, csodálkozva pislogtam Yixingre mikor fölém mászott és egy huncut mosolyt villantott rám.

- Kíváncsi vagyok neked hol van az a pont, amitől megőrülsz.

Erre nem tudtam mit mondani, egyrészt mert fogalmam sincs hol van, ennyire még sosem törődtek velem a kapcsolataimba, másrészt mert olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy ha akartam volna se tudtam volna válaszolni.

Szájával célbavette nyakamat és lágy csókokat nyomott rá. Halk nyöszörgés tört fel torkomból és megmarkoltam fehér takarómat. Közben kezei vándorútra keltek, végigcirógatta oldalamat, majd lentről elkezdte kigombolni ingemet. Mikor végzett, el kezdte simogatni forró bőrömet, minden mozdulatára egy-egy sóhajjal feleltem. Félig lehunyt szemeimmel láttam, hogy figyelmesen nézte arcomat, mire zavartam kaptam félre a fejemet. Felmordult, jobb kezével maga felé fordított és édes csókot nyomott ajkaimra.

Hosszú ideig elidőzött ott, majd újra a nyakamra tért át, onnan vállaimra, végül kiálló kulcscsontomra harapott. Testem megfeszült, hangos nyögés szökött ki számon, csípőm önkéntelenül előremozdult és az övének nyomódott. Ezen reakciómra ő is  felnyögött, megragadott és visszaszorított az ágyra.

- Megvan - suttogta a fülembe.

Már tudom mit érzett mikor én csináltam ezt vele; én is megpróbáltam eltolni, de lefogott és szüntelenül ostromolta érzékeny területemet hol csókkal, hol puszival, hol egy harapással. Beharaptam alsó ajkam, hogy tompítsam a kitörő hangokat, de még így is hangosabb voltam, mint ildomos lett volna.

Egyszer csak megunta és elindult lefelé; végigcsókolta mellkasomat, megharapta köldökömet, majd még lejjebb indult. Hangosan ziháltam mikor nadrágom széléhez ért, ő viszont megtorpant és jó pár pillanatig nem mozdult. Sejtettem mi baj, így megmarkoltam pólóját és felhúztam magamhoz egy csókra. Nem mondott semmit sem, csak hálásan megsimogatta az oldalamat.

Egymás szemébe néztünk, majd lehajolt és lassan, finoman megcsókolt. Viszonoztam, s úgy döntöttem, hogy én is csinálok valamit vele, úgyhogy felhúztam térdemet és nekinyomtam ágyékának, mire mély hangon felnyögött. Ezt meghallva szerintem még szűkebb lett nadrágom, mint volt.

Csöndesen sóhajtotta nevemet a nyakamba, majd újra felbátorodva egyik kezével bontogatni kezdte övemet. Mikor nem járt sikerrel, két kézzel esett neki, de még úgy sem ment, mire elnevettem magam. Kedvesen fontam ujjaim az övéire és segítettem neki, hogy ki tudja kapcsolni.

- Komolyan citromsárga?

- Mi?

- Az alsógatyád.

- Baszki…

- Engem nem zavar, csak meglepett - nevetett továbbra is.

Vörös fejjel vettem le róla felsőjét, és már a nadrágját is készültem mikor elkapta kezeimet.

- Én... Én még nem állok készen, hogy lefeküdjek veled, Shin.

- Tudom - mondtam szinte hangtalanul. - Eszembe se jutott.

Elmosolyodott és engedte, hogy levegyem róla. Ahogy lekerült a ruhadarab magamhoz húztam és lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Ágyékunk összesimult, mire mindkettőnk száján egy-egy nagyobb nyögés csúszott ki. Yixing először csak egy aprót lökött csípőjével, de ez is olyan intenzív érzéseket váltott ki belőlem, hogy a vállába haraptam nehogy felkiáltsak izgalmamban. Pedig nézzünk szembe a tényekkel, ruhában nem olyan jó, mint nélküle. Nem mintha lenne viszonyításai alapon, de na. Ez tény.

Karjaimat nyaka köré fontam és magamhoz préseltem izmos testét, éreztem gyors szívverését, sőt minden lélegzetvételét is. Alkarjára ereszkedett, majd belenézett szemeimbe és lassan mozgatni kezdte csípőjét. Hátam ívbe görbült, és nem érdekelt, ha az elsőn lakó is hallja, rohadt hangosan felnyögtem. Szemeim egyenesen Yixing erektől megfeszült nyakára meredtek és azt hittem elmegyek pusztán ettől a látványtól. És ezután nem is sok kellett. Mivel én alapból eléggé feltüzelt állapotban voltam és arról ne is beszéljünk mikor voltam utoljára más által kielégítve, hamar elmentem. Száját csókolva, nevét nyögve élveztem alsógatyámba.

Testem elernyedt, halkan pihegve néztem a sötét szemekbe, majd mikor valamennyire összeszedtem magamat, bal kezemmel benyúltam a gatyájába és ráfogtam férfiasságára. Bár most nem láttam, mint a nyakán, de éreztem tenyeremen a kidudorodó ereket és azt, hogy… Nagy. Mondjuk ezt már múltkor is megállapítottam, de esküszöm szerintem akkor nem is figyeltem erre. Baszki, ha mi lefekszünk, akkor… Én nem élem túl, ha én leszek alul. Arcát a nyakamba temette és csöndesen sóhajtotta nevemet, miközben csuklóm egyre gyorsabb tempóra váltott, s nem is kellett neki sem sok, hogy kövessen.

Levettem egy zsepit az ablakpárkányról (igen én ott tárolom, pont jó helyen van, az ágy fölött), hogy beletöröljem a kezemet, majd kimásztam mellőle és a szekrényben kezdtem kutatni egy tiszta alsó után.

- Mindjárt jövök, csak rendbe szedem magam - böktem az ajtóra.

Aprót bólintott, bár abban sem voltam biztos, hogy eljutott az agyáig, mert eléggé kábán nézett ki.

Mikor visszaértem a fürdőből ő már édesen, a párnámat ölelve aludt. Visszafeküdtem mellé, közel húzódtam a falhoz, hogy valamennyire elférjünk az egyszemélyes ágyamon és egy csókot nyomta az arcára.

És én mégis min fogok aludni? Csak egy párna van...