EXTRA 2. [Jongin]

Sziasztok :) Ez a rész ismét egy EXTRA fejezet. Jongin szemszögéből olvasható, hogy mi történt miután rányitott Yixingre és Shinre. 

 EXTRA 2.

Szerelem, ami sosem derülhet ki

Jongin

Mégis mit csináltak? Talán…? Neeem! Yixing hyung kizárt, hogy meleg lenne! Nem lehet! Hiszen már évek óta együtt élünk, hogy tehette meg velünk, hogy nem mondta el? Ez… Ez egy fontos dolog! Főleg mikor az ember együtt él másokkal!

Dühösen vágtam be magam után az ajtót, mire Sehun nagy szemekkel nézett rám az ágyról; zavart tekintetét hamar átvette a kíváncsi, talán kissé aggódó. Idegesen jártam fel és alá a szoba szürke szőnyegén, a barna egy ideig tűrte is, majd félve rákérdezett mi történt.

- Nem hiszed el mit láttam! Yixing hyung és… És Yosob hyung öccse… Ők… - a végére elhalt hangom és már csak motyogásnak hallatszott.

- Mit csináltak? - nézett rám értetlenül a maknae.

- Hát… Öhm… - éreztem, hogy elpirulok.

Zavart, amit láttam és szerettem volna elmondani Sehunnak, de valahogy úgy éreztem hiba lenne. Mégis csak más magánügye. Ráadásul kissé zavarba jöttem. Mégis hogy mondjam el ezt Sehunnak? Hiszen Shin hyung Yixing hyung ölében ült és ki tudja épp mit csináltak mikor rájuk nyitottam.

- Jongin-ah! - hallottam meg egy ideges kiáltását az ajtó túloldaláról. - Jongin-ah, kérlek, nyisd ki és beszéljük meg!

Beharaptam az alsó ajkam és újra járkálni kezdtem a szobában, s közben az ujjaimat tördeltem. Sehun felpattant a fekvőhelyről és összevont szemöldökkel nézett rám.

- Mégis mit csináltak, ami miatt nem vagy hajlandó beszélni Yixing hyunggal?

- Öhm…

- Furcsa vagy nekem, Jongin - felhúzta a szemöldökét, kicsit oldalra döntötte a fejét és úgy vizslatott szemeivel.

- Jongin-ah!

Sehun felsóhajtott és az ajtó felé indult. Még mielőtt megállíthattam volna kitárta azt, majd félre állt az útból, hogy be tudjon jönni a kínai.

- Jongin-ah, tudom, hogy zavaró lehet, amit láttál, de-

- Zavaró?! Hyung, ti... Ti...

- Figyelj, ez...  Sehunnie, megtennéd, hogy most egyedül hagysz minket? - a szoba legidősebbike odafordult a legfiatalabbhoz és könyörögve pislogott rá.

Sehun pár pillanatig csak nézett minket, majd egy vállrándítással kilépett a helyiségből.

- Jo-

- Mégis hogy tehetted meg velünk, hogy ezt elhallgattad? - vágtam tiszteletlenül a szavába.

- Azt hittem nincs bajod a melegekkel... Yosob hyungot is elfogattad.

- Persze, mert ő nem él velünk a nap huszonnégy órájában!

- Tényleg ennyire zavar? - Yixing hangja tele volt fájdalommal, ahogy feltette a kérdést és legszívesebb rávágtam volna, hogy nem, de nem tehettem. Meg akartam mondani a valódi okot, a titkot, amit évek óta cipelek, de nem tehettem, mert nem az én titkom volt.

- Igen!

Határozott válaszomra úgy nézett rám, mint akit arculcsaptak, de úgy istenigazából.

- Jongin-ah, kérlek... Ez sokat jelentene nekem... - motyogta halkan.

- Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy vele vagy együtt. Sajnálom.

***

Yixing többször is próbált velem beszélni, de nem hallgattam meg. Mikor bejelentette, hogy mégis hazajön velünk, bevallom megijedtem. Ennyire komoly lenne?

Mikor kiszálltunk az autóból egy gyors mozdulattal a mellkasára tettem a kezem és visszanyomtam az ülésre.

- Beszéljünk!

A fekete hajú szemei elkerekedtek a döbbentettől, majd elmosolyodott és hálával telt meg a tekintete.

- Ne értsd félre, hyung, ez nem azért van, mert elfogadom, csak tudni szeretném, hogy… Hogy Shin… Ő tényleg ennyire…?

- El se hinnéd mennyire - mosolyodott el szélesen.

Sokszor láttam őt mosolyogni, hiszen legtöbbször, ha valami baja volt, akkor sem mutatta ki, de ez messze a legnagyobb és legszebb mosolya volt, amit valaha láttam tőle. Vagy bárki mástól.

Annyira szeretném, hogy ne zavarjon, ami köztük van, de nem tehetek róla, nem bírom elviselni, hiszen Shint… Őt nem is merem, még csak azt se mondhatnám, hogy a barátom, de… Őt ismerem és annyira fáj látni, ahogy Yixingre néz. És ő még csak észre sem veszi. Sosem vette észre. Vajon, ha megmondaná neki lenne esélye? Nem, biztos nem; ahogy csillogtak táncos barátom szemei, biztos, hogy képtelen lenne bárkit is meglátni a másik srácon kívül. Össze fog törni a szíve, ha megtudja, hogy Yixing mással van együtt, aki történetesen ugyanúgy fiú.

- Nem mondom el senkinek - még neki sem -, de nem akarom, hogy nálunk legyetek. Ha mi ott vagyunk semmiképpen sem. Amúgy nem érdekel mit csináltok, de mi ne tudjunk róla.

Arcáról rögtön eltűnt az öröm szavaimtól, s tudom undorítóan viselkedtem vele szemben, de nem mondhattam neki meg, hogy Ő szereti és ezért nem akarom nálunk látni Shinnel. Inkább higgye azt, hogy nem bírom a melegeket. Legalább is azokat, akik a közelemben vannak.

Sajnálom, hyung. Egyszer talán, mikor túl lesz rajtad, elmondom az igazat, hogy tudd sosem ítéltelek el, de most nem tehetem. Bármennyire is akarom, nem tehetem, hiszen nem árulhatom el Őt, mert ő a legjobb barátom és előrébb van, mint te. És mindig is előrébb lesz.