Oldalak

2015. december 27., vasárnap

5. Fejezet [Shin]

5. Fejezet
Vallomás

Shin
- Ne már hyung, hisz megígérted! - fakadtam ki.

- Sajnálom, komolyan. Comeback-jük  lesz hamarosan és muszáj mindent elintézni. Fontosak a ruhák; ki, mit, mikor visel, meg ilyenek. És ez az én feladatom.

- Ha tudom, hogy ez lesz, inkább haza se jövök! - durcásan fontam össze a karomat a mellkasom előtt. El se hiszem! Három év után végre visszajövök és még akkor is dolgozik, hihetetlen.

- Sajnálom, tényleg. Kérlek, ne haragudj. Este csinálunk együtt valamit. Amúgy is beszélnem kell veled valamiről. Vagyis inkább csak mondani akarok valamit.

- Uhh, fagyizunk? - kérdeztem csillogó szemekkel.

2015. december 25., péntek

4. Fejezet [Yixing]

Karácsony alkalmából itt vagyok egy új résszel, bár nem terveztem, mert nem tudtam lesz-e rá időm (és 98%-ig biztos voltam benne, hogy nem lesz), de lett.


4. Fejezet
Második találkozás

Yixing
- Baekhyun! Chanyeol! - azonnal kipattantak a szemeim, ahogy meghallottam Joonmyun kiáltását. Vagyis inkább ordítását. Tegnap érkeztem meg és elég fáradt voltam, úgyhogy korán lefeküdtem. Még ez volt a szerencsém. Ilyen hangzavarra ébredni is csak az EXO dormjában lehet.

Szemeimet dörzsölve mentem ki megnézni mi történt, az álmosság nyomban kiment a szememből, amit megláttam, hogy mire akadt ki leaderünk. Szám elé kaptam a kezemet, hogy tompítsam nevetésemet.

- Ez nem vicces, Yixing!

2015. december 20., vasárnap

3. Fejezet [Shin]

3. Fejezet
„Biztos találni fogsz valakit, aki téged akar, csakis téged
 
Shin
Amikor földet ért a lábam, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Áldja a jóisten, hogy nem zuhant le a gép! Sajnos én is azok közé tartozok, akik nem bírják a repülést. Be szoktam venni egy altatót, vagy egy nyugtatót és többnyire csak meredek ki a fejemből (vagy alszom). Néha - mint most - előfordul, hogy rosszul leszek és meg kell látogatnom az illemhelyet. Nekem lehet csak olyan szerencsém, hogy foglalt… és persze az a srác van bent… Ahhh… Képes volt belökni! Ismétlem BELÖKNI! Hát az eszem megáll! Mondjuk, örülök, hogy meglett a telefonom, rendes volt tőle, hogy visszaadta. De akkor is! Minek lökdös? Mindegy is kár ezen agyalni... Legalább jól nézett ki; bár a szemét nem láttam, de a teste elég jó volt. Jaj, Lee Shin már megint min gondolkodsz? Amilyen szerencsés vagy a kapcsolatokban, vele is csak rosszul járnál.

Ahogy kiléptem a repülőből rögtön megláttam a bátyámat. Minden meglévő gondolatomat félredobtam és csak rá koncentráltam. Rohanni kezdtem felé, majd a szorosan magamhoz öleltem.

- Úristen! Rohadtul hiányoztál, hyung! - suttogtam a nyakába.