4. Fejezet [Yixing]

Karácsony alkalmából itt vagyok egy új résszel, bár nem terveztem, mert nem tudtam lesz-e rá időm (és 98%-ig biztos voltam benne, hogy nem lesz), de lett.

4. Fejezet
Második találkozás

Yixing

- Baekhyun! Chanyeol! - azonnal kipattantak a szemeim, ahogy meghallottam Joonmyun kiáltását. Vagyis inkább ordítását. Tegnap érkeztem meg és elég fáradt voltam, úgyhogy korán lefeküdtem. Még ez volt a szerencsém. Ilyen hangzavarra ébredni is csak az EXO dormjában lehet.

Szemeimet dörzsölve mentem ki megnézni mi történt, az álmosság nyomban kiment a szememből, amit megláttam, hogy mire akadt ki leaderünk. Szám elé kaptam a kezemet, hogy tompítsam nevetésemet.

- Ez nem vicces, Yixing!

- Ne-ne haragudj, hyung - nem bírtam megállni, hogy ne nevessek a talpig tésztás Suhon. Vajon mégis mi történt?

Sajnos nem tudtam meg. Joonmyun idegesen eltűnt a fürdőben, a másik kettő pedig takarításba fogott gyorsan, mivel mindjárt megyünk ruhapróbára.

Az autóban tapintható volt a feszültség, ami Suhoból áradt. Kyungsoo egyszer megpróbálta tőle megtudni mi történt, de csak egy nagyon csúnya nézést kapott, Chanyeol és Baekhyun pedig nem mondott semmi sem, csak csendben ült. Ami már önmagában nem jelentett jót. Vajon min akadt ki ennyire a leader?

***

- Ohh! - Jongin hangjára kaptam fel a fejem. Érdeklődve próbáltam átlátni a többieken. - Yosob hyung nincs egyedül!

- Nincs? - nézett Kai-ra nagy szemekkel Sehun. - Kivel van?

- Szerintem talán… nos… a barátjával.

A barátjával?

Mikor sikerült végre megpillantanom Yosob hyungot, kikerekedett szemekkel és tátott szájjal néztem a repülőtéri srácra. Mert, hogy ő volt az, akivel a stylist-unk beszélgetett. Ezt nem hiszem el! Képtelenség, hogy megint találkozok vele!

Mindannyian kerekre tágult szemekkel néztük, ahogy hyung megfogta a fiú kezét, majd magához ölelte. Mondott neki halkan valamit, mire a másik nevetni kezdett. Mikor észrevettek minket mindketten integetni kezdtek, mi pedig közelebb sétáltunk hozzájuk. Hihetetlenül kíváncsi voltam ki a fiú.

- Sziasztok - köszönt hyung. A srác csak aranyosan intett egyet, majd meghajolt. - Mindjárt megyek egy pillanat - hiába beszélt hozzánk a tekintetét le se vette a fiúról.

Betömörültünk a szobába, míg vártunk; pár pillanattal később a fekete hajú felkiáltott; olyat mondott, amit gyanítom nem csak én értettem félre.

- Ya! Ha ilyen leszel, nem alszom veled többet!

- Jaj, most miért vagy ilyen? Tudom, hogy tegnap is élvezted.

- A francokat! Csak a kényszer nagyúr.

- Akkor ő most tényleg a… barátja? - Jongin szájából hangzott el a kérdés, amit nyilván mindenkinek szánt.

- Nagyon úgy tűnik - bólogatott hevesen Jongdae egy óriási vigyorral.

Mikor Yosob hyung visszajött mind nagy szemekkel néztünk rá. Arcán nagy mosoly ült, egészen úgy tűnt, mintha kivirágzott volna az egész lénye most, hogy itt a barátja. Szóval akkor az, akivel a srác beszélt telefonon Yosob hyung lehetett. Lehunytam a szemeimet, majd mély levegőt vettem. DE HÁT ÚGY BESZÉLT VELE, MINT EGY LÁNNYAL SZOKÁS! Én ezt nem értem…

- Lee Shin vagyok - mutatkozott be a fekete hajú. Teljesen más hangszíne, hanglejtése volt, mint tegnap. Talán csak ideges volt akkor valami miatt.

Szépen sorjában bemutatkozott mind a kilencünk. Eltartott egy darabig, s még így is majdnem biztos, hogy nem tudja majd megjegyezni a nevünket azonnal.

- Csokira vágyom. Van itt valahol, hyung? - fordult Shin Yosobhoz.

- Hmm? Persze. Lay, megmutatod neki? Te úgyis sűrűn szoktál venni.

- Hogyne, gyere - intettem egyet, hogy kövessen. Néhány pillanatig csak meredt rám, majd megindult. Percekig csönd volt, végül ő szólalt meg először.

- Ne haragudj hyung, nem akartalak úgy megbámulni, csak nem Lay-ként mutatkoztál be és nem értettem mi van.

- Ohh, semmi baj - legyintettem. Tehát ezért nézett úgy. Hmm... Most milyen tisztelettudó. - Khmm... Régóta ismered Yosob hyungot?

- Igen, nagyon - szája széle óriásira görbült. Ezt kár volt megkérdeznem. - Egészen kicsi korom óta. Nagyon közel áll hozzá.  

MIÉRT KÉRDEZTED MEG ZHANG YIXING? MIÉRT?

- Az tök jó - ennél többre nem futotta. Mégis mit lehet erre mondani?

- Úristen - nyögött fel Shin. Tátott szájjal meredt az automatára, majd rábökött az egyik édességre. - Az a kedvencem - vigyorodott el.

Kotorászni kezdett a zsebében apró után, közben tekintetét le se vette arról a mogyoródarabos csokoládéról. Mikor végre kezébe fogta, azonnal bontani kezdte.

- Kérsz, hyung? - nyújtotta felém.

Lepillantottam a csokira, majd visszanéztem egyenesen a szemeibe. Szépek voltak, zöldek. Keleten az ilyen szemszín ritka. Nem mintha a Földön sokaknak lenne ilyen színű szeme.

- Elfogadom, köszönöm - rámosolyogtam, s ő viszonozta azt. Mennyire más.

Shin egy leplezhetetlen fintorral nézte – immár újra az öltözőben -, ahogy Yosob egyik ruha után adja ránk a másikat.

- Ha tovább vágod a fejeket, úgy marad az arcod - szólt oda neki hyung.

- És? Zavarna? - húzta fel bal szemöldökét Shin.

- Engem ugyan nem - rántotta meg a vállát a szoba legidősebb tagja. - Én mindenhogy szeretlek - kacsintott Shin-re.

Esküszöm, mi nagyobb zavarban voltunk ettől a beszélgetéstől, mint ők ketten.

Park Yosob az EXO stylist-ja volt, már azóta, hogy megalapult a banda. Hamar közel került hozzánk, mert mindig meghallgatta, ha volt valami bajunk, sőt ha fáradtak voltunk - de nem volt időnk pihenni - mindig megengedte, hogy az öltözőben hunyjunk egy kicsit. Azt, hogy biszexuális, csak nem rég tudtuk meg. Kicsit váratlanul ért minket, de tudtommal senkit nem zavart. Azóta bárkivel, ha láttuk mindig azt hittük, hogy vele jár éppen. Igazából még sosem volt igazunk, de most már érthető, volt valakije - Shin -, ezért nem járt itt senkivel. Hmm… Végül is jól néznek ki együtt.

***

Este a dormban már nem volt olyan fagyos a hangulat, mint reggel, de azért még érezhető volt, hogy Suho hyung nem bocsátott meg Chanyeolnak és Baekhyunnak. Még mindig nem derült ki mi történt reggel; úgy éreztem ideje elbeszélgetnem Suhoval, így mikor kiment a konyhába utána indultam.

- Joonmyun! Mi történt reggel? - szegeztem neki rögtön a kérdést.

- Hmm... Semmi... - mondta halkan.

- Ne mond ezt! Tudom, hogy volt valami. Nem ez az első alkalom, hogy Baekhyun és Chanyeol megviccel, de eddig még sosem reagáltál így. Van valami baj? - faggattam tovább.

Mély levegőt vett, majd nekidőlt a pult szélének.

- Van, de nem szeretnék róla beszélni.

- Joonm-

- Nem akarok róla beszélni! - szakított félbe indulatosan.

- Jól van - motyogtam halkan és inkább bementem a szobámba.

Nem értem miért ilyen. Kim Joonmyun, a leaderünk sosem volt egy ideges típus és olyan, akivel nem lehet szót váltani. Mindenről lehetett vele beszélni, még akkor is, ha hozzá sem tudott szólni a témához, mert olyankor csak meghallgatott. És ezt én nagyon szerettem benne.

***

Késő este volt - már majdnem aludtam -, mikor kopogtak. Felsóhajtottam, felültem az ágyban, majd kiszóltam.

- Gyere! - meglepetésemre Suho dugta be a fejét az ajtón.

- Ugye nem haragszol? - nézett rám kiskutya szemekkel. Beharaptam a szám szélét, s végül megráztam a fejemet. - Örülök. Öhm… Beszélhetnénk? - Bólintottam beleegyezésem jeléül, ő pedig bejött.

Egyenesen a másik ágy felé indult; Luhan ágyához. Vagyis többé már nem az övé. Suho mikor rájött merrefelé tart, megtorpant, pár másodpercig nem mozdult, végül kihúzta az íróasztalnál lévő széket és arra ült le. Több sóhaj is elhagyta ajkait mielőtt megszólalt.

- Amber megkeresett.

- Hogy? - kerekedtek ki szemeim.

- Igen, jól hallottad. Én... Én tényleg nem tudom miért. Azok után, hogy... hogy olyan volt. Emiatt voltam olyan egész nap. Sajnálom, hogy úgy rád kiabáltam.

- Így már értem - mondtam halkan. Kinyúltam és megfogtam a kezét. - Furcsálltam, hogy úgy kiakadtál, nem jellemző rád. De mit fogsz csinálni Amberrel?

- Nem tudom, fogalmam sincs, mit csináljak. Szeretem őt. Az első pillanat óta így van, de már nem bírom elviselni, hogy játszik velem. Ez az egész igen-nem dolog borzasztóan zavar. Miért olyan nehéz neki eldönteni, hogy velem legyen vagy nem? Az első visszautasítását még el tudtam viselni, de most már - a kitudja hányadik után - nem. Szerinted jól teszem, ha legközelebb megmondom neki, hogy már nem érdekel?

- Hát nem tudom, hyung - tényleg nem tudom. Suho valóban már a legeleje óta szereti őt. Ezt a vak is látja. Amber meg... Ha így játszik vele talán nem szereti viszont. - Képes lennél megmondani neki? Vagy nem is. Megmondani még sikerülhet. Képes lennél tényleg úgy tenni, hogy nem érdekel? - szegeztem neki a kérdést. Joonmyun teljesen elsápadt, úgy nézett mi mindjárt elsírja magát.

- Jaj, nem tudom Yixing, tényleg nem! - fakadt ki. Felálltam és magamhoz öleltem.

- Majd lesz valami hyung, ne aggódj.

Vajon tudok neki segíteni ebben? Hisz tőlem olyan távol áll a szerelem, még igazán nem is voltam. Vagyis… De akkor olyan fiatal voltam. Nem is vagyok biztos benne, hogy az igazi szerelem volt. Nem érzem át, amit ő érezhet, így könnyű mondani, hogy majd megoldja valahogy. Nem hiszem, hogy tudok segíteni, hyung. Sajnálom.