13. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Ígéretemhez híven itt is vagyok, bár majdnem nem :D Röviden a részről: Randi a láthatáron :D Meg egy kis egyéb :D

13. Fejezet

A csillagok alatt

Shin

Hiába mondtam igent Yixingnek a randira, ennek ellenére nem bocsátottam meg neki. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam a múltam miatt. Túl sok férfi bántott meg régen, de nekik ilyen volt az igazi személyiségük, Yixingnek nem és emiatt haragudtam rá. Persze úgy, hogy elmondta nekem mit érez, kicsit más és meg is értem, hogy elrohant, de attól nem múlik el a fájdalom egyik pillanatról a másikra. De ettől függetlenül nagyon boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem annyira.

- Azt mondta kedvel - nyögtem magam elé meredve.

Úristen!

12. Fejezet [Yixing]

12. Fejezet

Félreértés

Yixing

Végül megfogadtam Chen tanácsát és úgy döntöttem felhívom Shint (mondjuk majd' egy hónapba telt mire rávettem magam, de megtörtént az a lényeg). Az is igaz, hogy időm se igazán akadt, mert kiadunk egy bővítést a nem rég megjelent albumunkhoz és a felvételek sok időt elvesznek. Ráadásul Shinnek biztos vizsgái voltak, úgyhogy nem ért volna rá. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy két külön országban vagyunk... Persze lehet mondani, hogy ezek kifogások, mert telefonon bármikor tudtunk volna beszélni, akár pár percet is. De gyáva voltam felhívni; most is húsz perce sétálgatok oda-vissza az erkélyünkön, mert nincs merszem megnyomni a hívás gombot.

11. Fejezet [Shin]

Ez a hét olyan jól indult (pedig hétfő!); sikerrel jártam a tárgyfelvétellel, nem haltam bele a munkába, végre  volt időm az egyik barátnőmmel találkozni és hazafelé jövet eldöntöttem, hogy teszek fel új részt, erre mire jövök haza? Yixing megsérült :’( Kissé elromlott emiatt a kedvem… De azért itt az új rész :) Én meg megyek sírni a takaróm alá...

11. Fejezet
Csalódás

Shin

Dühösen vágtam le a táskámat a földre az előszobában, amint hazaérkeztem.

- Hogyaza… Nem hiszem el! Képes volt… Ezt én… Hihetetlen!

- Shin? - lépett ki a nappaliból Yuna. - Hát te? - nézett rám nagy szemekkel.

- Vajon? - tártam szét idegesen a karjaimat. - Hihetetlen az öreg, egyszerűen hi-he-tet-len.

Nevelőanyám nagyot sóhajtott, majd rám pillantott.

- Mit csinált már megint a nagyapád? Várj, ő hozott haza?

- Ó nem! A hozni túl szép kifejezés! Nem fogod elhinni mit csinált. Egy csávóval cipeltetett haza… Az ajtóig kísért! Eszem megáll!