EXTRA 3.
Szerelem, ami sosem múlik el
Yosob
Egy meleg mosollyal morzsolgattam hüvelyk és mutató ujjam
között Hoya egyik gyönyörű göndör hajtincsét, miközben ő pirulva nézett
szemeimbe. Nem hittem volna, hogy találok valakit, aki pótolja Shint. És
itt a pótolján van a hangsúly. Nem voltam szerelmes Hoyába. Legalább is úgy és
annyira nem, mint az öcsémbe. Kedveltem őt, megnevettetett, gyönyörű volt;
minden férfi álma, de nekem nem ő kellett. De önző voltam, nem engedtem el,
mert tudtam Shinnél semmi esélyem és Hoya… Hoya szörnyen hasonlított
mostohatestvéremre. Talán ezért is tetszett meg. Sőt biztos. Mikor azt mondtam
Shinnek, hogy túljutok rajta vele, hazudtam. Miért is mondtam volna meg az
igazat? Így azt hiszi boldog vagyok, végre újra olyan velem, mint régen. És bár
majd belehalok abba, hogy Yixinggel van együtt, örülök, hogy boldog végre.
- Oppa - szakította félbe gondolataimat Hoya halk
hangja -, azt hiszem lassan indulok, késésben vagyok a munkából.
- Hmm? Ohh, persze, igen - mielőtt lesegítettem volna
az asztalról, ahova felült, egy gyors puszit nyomtam homlokára, mire elpirult.
- Naaa! - kuncogott halkan.
- Örülök, hogy beugrottál még munka előtt - fogtam meg
a kezét, immár kint az épület előtt. - Sokat jelent nekem.
- Mert veled akartam lenni egy kicsit.
Shin is mindig eljött hozzám, ha nem értem rá, csak
hogy együtt legyünk egy kicsit. Kihasználod a lányt, Yosob. Undorító vagy!
- Ez kedves - gyöngéden végigsimítottam az arcán, majd
megfogtam a kezét és egy csókot nyomtam kézfejére. - Menj, mert még tényleg
elkésel.
Lehunytam szemeimet és egy halk sóhajjal indultam
vissza az ügynökségre. Szavakba se tudnám önteni, hogy mennyire utáltam most
magamat. De egyszerűen képtelen voltam lemondani róla, annyira hasonlított Shinre;
ő is odáig volt az édességért, ő sem tudott pálcikával enni, hiába volt
ízig-vérig ázsiai, ha durcás volt olyan édesen fonta össze kezeit, mint
testvérem és ő is imádta a narancsot. Persze ezek csak apróságok voltak, de
akárhányszor láttam mindig Shin jutott eszembe.
Hoyának sem volt éppen a legszebb múltja, de közel sem
volt olyan rossz, mint öcsémnek; őt is kihasználták, de nem olyan durván. Talán
ez fogott meg benne; hogy tényleg nagyon hasonlít rá.
- Boldog születésnapot, Yixing oppa!
Érdeklődve nyomtam le az egyik táncterem ajtajának
kilincsét, de mikor kinyitottam, azt hittem menten elájulok a döbbenettől. Egy
alacsony lány és Yixing álltak a szoba közepén és... És csókolóztak.
Gyorsan bevágtam az ajtót és szélsebesen elsiettem a
helyszínről. Mi? Mi? MI? Valamit tuti
félreértettem. Kizárt, hogy Lay megcsalja. Sokmindent kinéztem belőle, hiába
volt egy szerény, édes srác, de ezt nem. Hihetetlennek tartottam, hogy
megcsalja testvéremet. Mégis hogy lenne rá képes? Pont ő, pont Shint? Shint
soha sem csalta meg senki, mert ahhoz túl jó partner volt (na meg, mert
mindenki az ő seggét akarta, de ez már részletkérdés, Yixing biztos nem emiatt
van együtt vele), őt csak mindig otthagyták.
Lehet rájött, hogy nem akar egy fiúval együtt lenni?
De akkor is... Így a barátja háta mögött csinálni. Shin szereti őt, láttam
rajta hogy néz rá, biztos elmesélte neki mik történtek vele régen és ezek után
Yixing képes volt ezt tenni?
Rohadtul dühös voltam az idol-ra és emiatt rontottam
el. Meggondolatlanul mentem be testvéremhez a kórházba, majd meséltem el neki,
amit láttam. Leírhatatlan volt a döbbenet az arcán, majd egy csuklásszerű hang
jött ki a torkán és hangtalanul felsírt. Mindenféle hang nélkül zokogott
előttem; könnyei megállíthatatlanul törtek előre, ép kezével próbálta eltakarni
arcát, majd mikor rájött ez nem elég, rángatni kezdte a lekötözött kezét, s
közben azt ordította engedjem el. Nem tettem, mire egy óriásit rántott a
csuklóján; a következő pillanatban egy halk reccsenést hallottam és Shin
elhallgatott.
A rohadt életbe!
- A picsába! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? -
kérdezte ismét zokogva, de tudtam igazából senkihez nem szól a kérdés.
Óvatosan kiengedtem a kezét, ő azonnal magához ölelte
sérült csuklóját és tovább sírt. Nem azért sír, mert fáj a keze, most biztos
meg sem érzi a fizikai fájdalmat.
Kisiettem a folyosóra és nekiálltam keresni egy orvost,
majd mikor találtam egyet visszaindultunk, de mire a szobához értünk Shin
már nem volt sehol.
A rohadt életbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése