32. Fejezet [Yixing] 18+

Sziasztok :) Igazán jó kedvem van ma, így végre átnéztem a következő részt is. Tapsot kérek az igazán fantáziadús fejezetcímért, ismét :D És ismét 18 + ezúttal Yixing szemszöggel. Azért előrebocsátom, hogy ezen a részen kb két hónapot ültem, úgyhogy nem tudom, hogy a két fele mennyire más, remélem nem nagyon. Kellemes olvasást ^^

32. Fejezet

Másnap

Yixing

Nem bírtam levenni a tekintetem Shin halkan szendergő alakjáról. Teljesen hozzám simult meztelen testével; fülembe, nyakamba szuszogott, ezzel elérve, hogy libabőrös legyek. Arca nyugalmat árasztott, nyoma sem volt az együttlétünk elején megjelenő fájdalomnak, s ennek nagyon örültem. Remélem mikor felkel akkor sem fog fájni neki.

Együttlét… Ohh istenem! De vártam ezt a pillanatot, s bár nem volt mentes egy-két problémától, tökéletes volt. Végre megtörtént, lefeküdtünk.

Ujjbegyeimmel gyengéden cirógattam meg a takaró alól kikandikáló vállát, majd enyhén felé dőlve puhán megcsókoltam elnyílt ajkait. Megremegett, de utána rögtön visszacsókolt; lágyan kóstolgattuk a másik ajkait.

- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni - súgtam a szájára.

- Hmm, semmi baj. Jó volt így ébredni. Hozzá tudnék szokni - kuncogott halkan.

- Nem lenne rossz. Én is élvezném - csatlakoztam hozzá a nevetésben.

Vigyorogva néztük a másikat, de mikor Shin a hátára gördült elkomorodott.

- Anyám baszki, de fáj a seggem!

Ijedten ültem fel és aggódva pislogtam le rá. Tényleg ennyire fájt neki? Pedig annyi odafigyeltem!

- Ne vágj már ilyen arcot! Yixing, nem dől össze a világ, majd elmúlik. De azért így nem sok kedvem van elmenni zuhanyozni - az utolsó mondatot már csak motyogta, de így is tökéletesen hallottam, hisz teljes csend honolt még mindig a lakásban.

Kikeltem az ágyból, majd egy váratlan mozdulattal a karjaimba vettem. Egy kiáltás hagyta el ajkait és ijedten, félve kapaszkodott nyakamba.

- Mit-Mit csi-csinálsz? - óriási szemekkel nézett rám, mire elmosolyodtam. De édes!

- Elviszlek fürödni!

***

Ajkaimmal lágy csókot nyomtam ütőere vonalára, mire felsóhajtott és még jobban oldalra döntötte nyakát, hogy hozzáférjek. A füle tövébe is nyomtam egy csókot, s közben karjaim derekára kulcsoltam. Elindultam lefelé; apró puszit leheltem tarkójára, gerincére, a vágásra a hátán. A zacskó, amit Shin kezére kötöttem, hogy ne legyen vizes a gipsze, hangosan megrezdült, ahogy nekitámaszkodott a csempének.

Halkan sóhajtotta nevemet, közben fenekét hátrébb tolta, mire belekuncogtam a fülébe. Gyengéden fontam ujjaimat csípőjére, a következő pillanatban pedig elmerültem benne. Egyszerre nyögtünk fel; Shin ugyanolyan szűk és forró volt, mint a pár órával ezelőtti alkalommal. Kissé remegve támaszkodtam én is a zuhanyfülke csempéjének Shin mellett.

- Fáj? - ziháltam nyakhajlatába.

- Ne-em - suttogta akadozva. - Egy-Egyálta-lán nem. Így-Így nem.

A nyakából felpillantva épp az arcára láttam és valóban nem láttam rajta fájdalom jelét. Óvatosan löktem egyet, hangos nyögés hagyta el ajkait és ép kezét az enyémre szorította.

- Shinseok - súgtam fülébe -, mi lenne, ha megfordulnál? Látni akarlak.

Vigyázva kihúzódtam belőle, ő pedig rögtön felém fordult. Egy nyögés hagyta el számat, ahogy megpillantottam vággyal teli tekintetét. Egyszer sírba visznek ezek a szemek!

Vadul estünk a másik ajkainak, s közben ujjaim gyengéden alkarjára fontam, hogy a nyakam köré helyezzem. Utána végigsimítva oldalán, fenekén, végül a combjain pihentek meg kezeim. Itt már nem kellett semmit sem csinálnom, Shin tudta mit akarok; szorosan derekam köré kulcsolta lábait.

Mikor ismét magam körül éreztem őt, vártam néhány percet. Bár továbbra sem láttam jelét, hogy ne lenne jó neki, de azért mégis, nem akartam, hogy rossz legyen neki, majd lassan mozogni kezdtem benne. Lehunyta szemeit, hangosan nyögdécselte nevemet, amitől kirázott a hideg. Ohh, ez a szexi hang! Istenem…

A homlokának döntöttem a sajátomat, közben kipirult arcát figyeltem. Olyan gyönyörű. Lestem minden apró rezdülését, imádtam látni őt ilyenkor (mintha sűrűn láttad volna már így… Jól van Yixing). Rágyorsítottam a tempóra, mikor Shin körmei a hátamba vájtak, szemei kipattantak, szája kiáltásra nyílt.

- Istenem! Yi-Yixing! Ott! Basszus… Yix-ing… Gyorsabban… Ké-Kérlek… - arcát nyakamba fúrta és halkan ismételgette ezen szavak valamelyikét.

Teljesítettem kérését és éreztem, hogy már közel van az orgazmus. Egy nagyobb lökésnél élvezett el és, ahogy az izmai összeszorultak körülöttem, én is követtem őt. Hangosan kapkodtuk mindketten a levegőt, s mikor valamennyire lenyugodtunk óvatosan kihúzódtam belőle, majd letettem a földre.

- Ohh, Yixing… - nekidőlt a kabinnak és úgy nézett rám. - Ó!

Lepillantott, én is követtem, de amint megláttam mire reagált így, fülig elvörösödtem; élvezetem maradványa lassan folydogált lefelé lábain, majd ahogy leért összekeveredett a vízzel és eltűnt a lefolyóban.

- Nos, tény és való, hogy megvannak az előnyei az óvszernek - vigyorgott rám.

***

Halkan dudorászva csináltam két szendvicset mikor Shin feltűnt a helyiségben, teljesen felöltözve.

- Mész is?

- Kéne - szomorú mosolyra húzódott szája, majd közelebb sétált. - Nem akarok kellemetlen perceket még véletlenül sem. A barátaid bármikor megjöhetnek.

- Haza mész? Ha a nagya-

- Majd megoldom valahogy - vágott közbe. - El fogom érni, hogy megértse, nem érdekel semmilyen nő. Se férfi. Csak te kellesz nekem senki más.

Shin olyan könnyen ejtette ki az utolsó mondatot, hogy a szívem hevesen kezdett el verni tőle. Ahhoz képest, hogy reggel sírva jött át így délutánra igazán határozott lett. Nagyon tetszik ez a Shin.

Az ajkaihoz hajoltam és egy csókot loptam tőle, majd a kezébe nyomtam a szendvicset.

- Ezt még edd meg mielőtt mész.

***

- Szóóóval… - Jongdae sunyi szemekkel vigyorgott rám, mire elvörösödtem és a fejemre rántottam a takarót. - Nagyon rosszul vagyok hyung, ma nem megyek próbára, ha nem baj. És a szobámhoz se gyertek közel, nehogy elkapjátok tőlem. Látnod kellett volna Kyungsoo arcát mikor közölte velünk Joonmyun, hogy beteg vagy, már rohant is a gyógyszerekért. Úgy kellett kitessékelnünk mindenkit a házból. Szóval megkérdezem, ha már ennyit tettünk érted, jó volt? - a fiatalabb hangja egyáltalán nem változott egész mondandója alatt, kedélyesen beszélt mintha csak az időjárásról lett volna szó.

- Most komolyan? - kérdeztem még mindig a takaró alatt tompa hangon.

- Naaaa, hyung! - lerántotta rólam az anyagot és mellém ült, s közben nagy szemekkel nézett rám.

- Nemár Jongdae! Nem fogom elmondani, hogy mit... Mit csináltunk - motyogtam még mindig elpirulva.

- Nem is kell, most már tudom - nevetett fel hangosan. - Amúgy is volt egy erős sejtésem róla.

- Elmehetsz a…!

Néhány percig nem mondott egyikünk se semmit, végül Jongdae volt az első, aki megtörte a csendet.

- Ugye boldog vagy, hyung?

- El se tudnám mondani mennyire. Nála jobbat sose találnék.

***

- Nos, Yixing-

- Ne is kezd, hyung - emeltem fel Joonmyun előtt a kezemet - nem lesz még egy ilyen. Esküszöm.

- Igazából azt akartam kérdezni jó volt-e, de örülök, hogy ezt mondod, mert ez lett volna a következő, amit mondok - nevetett fel.

- Miért kérdezi mindenki ezt? - motyogtam magam elé.

- Ohh, hát tudod milyen kíváncsi Jongdae. Én meg ugye nagyon törődöm a tagokkal és muszáj tudnom - úgy vigyorgott rám, mint egy vadalma, amit - hogy őszinte legyek - nem nagyon értettem. Hónapok óta elég rossz kedve volt. Mi történhetett?

- Mi történt, hyung?

- Hmm? Miért kérded?

- Hát… Olyan… Nos, bocsi, hogy ezt mondom, de eddig olyan voltál, mint akibe hálni jár a lélek, most meg… Boldognak tűnsz.

- Mert boldog is vagyok Yixing. Szabadnak érzem magam. Volt egy hosszú, igen hosszú beszélgetésem Amberrel és azt hiszem végleg le tudom őt zárni magamban. Ennyi volt. Most már tényleg.

- Ko-Komolyan? - kérdeztem döbbenten. Kizárt, hogy csak ennyi lenne.

- Oké, lehet, hogy van valaki, aki közben felkeltette az érdeklődésemet - kacsintott rám és már nyílt is a szám, hogy megkérdezzem ki, mikor Kyungsoo szinte nekem esett.

- Jobban vagy, hyung? Tudtál pihenni? Ittál eleget? Nem fáztál? Vettél be gyógyszert? Volt mit enned? Ettél egyáltalán? Máris csinálok neked valamit! - amilyen váratlanul jött, úgy el is tűnt a konyha irányába, én pedig zavartan álltam.

Ez mégis mi volt?