EXTRA 1. [Yosob]

EXTRA 1.

Szerelem, ami sosem lehet igaz

Yosob

Fogalmam sincs mikor kezdődött a vonzalmam Shin iránt. Vagy hogy miért. Talán nagyjából négy vagy öt éve mikor megtudtam, hogy bántják az egyetemen. Vagy esetleg később, nem tudom… Onnantól kezdve mindig vele voltam - nem mintha előtte nem kerestem volna a társaságát -, hogy megvédjem, ha kell. Túlontúl naiv volt, bármiről is volt szó; mindent képest volt megtenni bárkinek, aki kérte. Az együtt töltött idő alatt megtanítottam neki, hogy mondjon nemet, ha nem akar valamit.

Most, hogy így belegondolok, talán tudom... Hosszú évek alatt szép lassan estem bele egyre jobban és észre se vettem először.

2009. október

Fázósan húztam össze magamon a pulcsit otthon. Októberhez képest nagyon hideg volt; épp teát főztem, mikor kinyílt az ajtó, majd belépett mostohaöcsém, Shin. Úgy tűnt nincs valami jó kedve.

Gyorsan öntöttem neki is teát, majd odaléptem hozzá és felé nyújtottam.

- Idd meg, még meleg! - mosolyogtam rá. Arcán fintor jelent meg, de végül elvette. Se szó, se beszéd egyenesen a szobája felé indult.

- Ne zavarj! Nem érek rá, tanulnom kell!

Mi van? De hiszen még csak október van! Mégis mennyit kell tanulnia már most?

- Jaj, ne csináld! Még van egy csomó időd!

- Sok a beadandó - sóhajtott fel, majd bezárta szobája ajtaját.

Mégis milyen sok lehet, hogy már napok óta ezt hajtogatja?

2011. január

Fülig érő szájjal rontottam be anyám irodájába. Ijedten kapta fel  fejét, majd mikor észrevett rosszallóan megrázta a fejét.

- Yosob, nem vagy már kisgyerek. Kopogj illendően, ha be akarsz jönni.

- Anya - forgattam meg a szemeimet - ne izélj már!

- Nem izélek. Na, mi az mi történt, hogy ilyen boldog vagy? - kérdezte mosolyogva, miközben felállt az asztaltól és felém indult.

- Felvettek az SM-hez! - kiáltottam el magam.

- Úristen! Yosob-ah ez csodálatos! - ölelt magához. Hihetetlen nagy örömmel öleltem vissza, s fúrtam a fejemet vállába. - Viszont... Lenne itt valami, amit meg kéne nekem tenned és nem egy jó dolog...

***

- Jézus Shin, hogy nézel ki? - kérdeztem fájdalmas arckifejezéssel.

Odasiettem hozzá és óvatosan megemeltem az állát. Arca tele volt sebekkel, kék-zöld foltokkal; ezek később nagyon fognak fájni neki.

- Shin, mi a franc történt?

***

Csak hetekkel az eset után jöttem rá mi történt, mert ő nem mondott semmit sem.

Épp az egyeteme felé tartottam, mivel megígértem neki, hogy elmegyünk sütizni egy újonnan nyílt cukrászdába. Hangoskodásra lettem figyelmes nem messze a célomtól, s mikor odanéztem elakadt a szavam. Egy nagyjából huszonegy, talán huszonkét éves srác szorongatta Shin csuklóját és ordibált vele. Nem is figyeltem miről van szó, csak gyors léptekkel megindultam feléjük, majd mikor odaértem megragadtam a fiú gallérját.

- Hogy van pofád hozzáérni? - sziszegtem az arcába.

- Semmi közöd hozzá, hogy mi mit csinálunk éppen - köpte a szavakat az arcomba. Hogy az a...!

- Na, ide figyelj te faszfej! Ha még egyszer hozzányúlsz az öcsémhez, szarrá verlek! Értve vagyok?

Nem értett meg. Úgyhogy szarrá vertem. És nem is egyszer. Hosszú idő volt mire sikerült vele megértetnem, hogy ne nyúljon az öcsémhez. Ráadásul, mint később megtudtam nem csak ő volt, aki kihasználta Shint, hanem még jópáran akadtak. Én pedig jó testvérként elbeszélgettem mindegyikkel erről. Eseménydús beszélgetések voltak.

Shin, miért nem szóltál?

2011. május

Tavasz volt, majdnem nyár, Shinnek már csak egyetlen vizsgája volt hátra. Kint ültünk az egyetem parkjában, mivel nagyon jó idő volt; épp segíteni próbáltam neki a tanulásban. Nem kifejezetten volt az én világom a környezetvédelem, de próbálkoztam. Épp nagy vehemenciával magolta a különféle fajokat; növényeket és állatokat egyaránt, én pedig hallgattam, s néha próbáltam valami értelmeset kérdezni. Nem értem miért csinálta ezt, hiszen okos volt, mondhatni zseni, semmi szüksége nem volt a magolásra. Vajon, hogy kötött ki ezután a gépészmérnökin?

Görcsösen szorította meg a könyvet, ahogy néhány osztálytársa elsétált tőlünk nem messze. Láttam tekintetében a rémületet, így félve végigsimítottam kézfején.

- Ne figyelj rájuk. Ne is nézz arra. Mit is mondtál, hány fajta szarvas létezik? - túlságosan is átlátszóan tereltem a témát, mégis Shinnek az nem esett le. Rögtön válaszolt a kérdésemre és folytatta a hadarást.

Amikor kértek tőle valamit, tényleg ennyire nem tűnt fel neki a mögötte megbúvó igazság?

2011. augusztus

Egész nyáron arra "tanítottam" Shint, hogy legyen kicsit határozottabb, hogy mondjon nemet, hogy ne legyen naiv. Nem volt könnyű. Jó párszor eljutottam arra a pontra, hogy inkább ráhagyom mit csinál, de képtelen voltam elviselni még a gondolatát is. Ráadásul valamiért mindig a társaságát kerestem. Nem tudnám megmondani miért, de szabályosan fájt, ha nem volt mellettem. Persze mikor Shin rákérdezett, hogy miért vagyok vele sokat, mindig azt válaszoltam, hogy félek egyedül hagyni. Ilyenkor olyan édes volt, ahogy durcásan összefonta a karját és azt bizonygatta, hogy nem szükséges vele lennem a nap huszonnégy órájában. Most is azt csinálta.

- Hyuuuung! Most miért nem mehetek egyedül? Csak egy könyvesbolt!

- Mert amilyen szerencsés vagy tuti betalál valaki. Ha lehet, passzolnám azt a lehetőséget, hogy úgy lássalak, mint régen.

- Ahh… Jó mindegy is csak menjünk már - morogta halkan.

Gyorsan felvette a cipőjét és elsietett, így szinte rohannom kellett utána. Talán túlzásba vittem a tanítást, mert most már túlságosan sokszor beszél vissza. Persze tudom, hogy ettől függetlenül még mindig ugyanúgy szeret.

***

Hangos csattanással esett ki a kezemből a könyv, amit nézegettem. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy Shin flörtöl. Igen FLÖRTÖL! Ezt nem hiszem el!

Egy nagyjából vele egykorú sráccal beszélgetett és láthatóan elég jól, mivel mindketten nevettek; bár nem nagy hangerővel. Leplezhetetlenül mértem végig a srácot, akinek vöröses barna haja volt. Nem volt kifejezetten vékony vagy izmos szóval elég átlagos volt, de nem nézett ki rosszul. De akkor se beszélgessen Shinnel! Várjunk! Ez most mi? Én féltékeny vagyok? A srácra? Hogy Shin mással is ilyen jól elvan? Neeeeem, képtelenség!

Mikor a srác elővette a telefonját, gyors léptekkel odasiettem hozzájuk, s átdobtam a kezemet Shin vállán. Meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott. A srác zavartan pislogott ránk, pontosabban a Shint ölelő kezemre.

- Ohh... Nem tudtam, hogy ti... Akkor én inkább... A könyved - a fiú odanyújtott egy könyvet az öcsémnek, majd csinált egy hátraarcot és elrohant.

- Ez most mi volt? - kérdezte mostohatestvérem döbbenten. - Olyan normális volt.

Egy rohadt nagy szemét vagy Park Yosob!

2012. június

Shin óriási vigyorral ugrott a nyakamba a diplomaosztója után.

- Megvan, hyung! Megvan! El se hiszem!

- Ugyan ezen nincs mit meglepődnöd. Biztos volt benne mindenki - rajtad kívül -, hogy meglesz - szorosan öleltem magamhoz vékony testét.

- Ezt mind neked köszönhetem - mosolygott rám -, ha te nem vagy, sose jött volna össze. Annyira hálás vagyok neked. Komolyan. Kérhetnél bármit, megadnám neked.

Miért fáj úgy, hogy ezt mondja? Talán azért, mert nem lehet az enyém, amit a legjobban akarok?

2014. december

- Boldog születésnapot, Shin! - ordítottam a mikrofonba.

Ma van a szülinapja, s szokás szerint nem jött haza a szünetben, szóval csak így van lehetőségem felköszönteni. Az ajándékomat már elküldtem, de megegyeztünk, hogy - mint mindig - most bontja ki előttem, hogy lássam reakcióját.

- Köszönöm, hyung - vigyorgott rám -, de legközelebb halkabban - simogatta meg a fülét. Szívesebben simogatnám én...

Fáradtnak tűnt, zöld szemei alatt sötét karikák pihentek. Biztos a vizsgadrukk. Mindig mindent az első héten meg akar csinálni. Persze így több ideje marad pihenni. Vagy dolgozni.

- Erre mindig megkérsz, mégsem következik be.

- Hát akkor már ideje lenne. Na, itt az ajándékod - emelte meg a bontatlan dobozt mosolyogva. Elkezdte kibontani, közben az én szám óriási vigyorra görbült.

- Ohh hyung, könyvet vettél? Mi a... Szex tippek kezdőknek? MI A JÓISTEN? Hyung! - arca totál elvörösödött, zavartan meredt a könyvre.

- Úgy érzem itt az ideje, hogy legyen róla fogalmad. Személyesen is beszélhettünk volna róla, csak hát mivel nem vagy itt... - vontam meg a vállam.

- Huszonkét éves vagyok hyung, van róla fogalmam - felhúztam a szemöldökömet és oldalra döntöttem a fejemet, így néztem rá.

- Khmm... Mindegy is... Van egy jó hírem számodra - mosolygott rám. - Márciusban hazamegyek! - a szívem őrült tempóban kezdett el verni. Jól van Yosob, nyugi. Végül is csak lassan három év telt el, hogy utoljára láttam.

A hír bejelentése után még beszélgettünk egy kicsit, nem sokat, mivel Shinen látszódott milyen fáradt. Nem is baj, mert egyébként sem tudtam figyelni rá; folyton az járt a fejemben, hogy hazajön.

Mi lesz velem, ha hazajön? Vajon fájni fog, hogy végre közel van, mégsem érinthetem úgy, ahogy én szeretném? Vajon képes leszek úgy tenni, hogy minden rendben?

Ahogy ott sétáltunk az utcán egyszerűen képtelen voltam magamban tartani a legféltettebb titkomat, pláne, hogy folyton kérdezgetett.

- Téged szeretlek.

- H-h-hogy? - kérdezett vissza ledöbbentem. Szerintem először fel sem fogta mit mondtam.

- Téged szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, Shin. Már évek óta.

Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok :3