9. Fejezet [Yixing]

Sziasztok :) Na, meg is jöttem az új résszel. Elég rövidke lett, mert ez igazából az előző rész folytatása, de nyugi, hamarosan jövök a következővel is :D

9. Fejezet

Segítség barátoktól

Yixing

- Nem, tényleg nem. Én csak… Nekem… Van valami, ami… - azt se tudtam, hogy fogalmazzam meg. - Hyung… Azt hiszem, szerelmes vagyok…

- De hisz az tök jó!

- Egy fiúba… Hyung, mondj valamit. Kérlek! Ugye nem ítélsz el? - szemeim könnybe lábadtak, mikor nem hallottam tőle semmilyen reakciót.

- Elítélni? Dehogy is! Mégis, hogy gondolhatsz ilyet? - nézett rám megütközve.

- Én csak… Már pár hete van ez az… Érzés. Nem biztos, hogy szerelem, de más fiú nem érdekel, csak ő. Szóval, gondolom, többet érzek iránta, mint egyfajta… Vágyat. Nem is csak kíváncsiság, mert már egy ideje ismerem és az elutazásom előtt nem voltak ilyen… Képzelgéseim róla. Csak mióta… Messze van tőlem.

- Yixing - szólított a nevemen csöndesen - ez nem olyan téma, amit velem meg tudsz beszélni. Én… Nem ítélem el a melegeket meg semmi ilyesmi, de ebben nem tudok neked segíteni. Az én helyzetem a szerelemben szintén szar, nem tudom tudnék-e jó tanácsot adni, és még ha tudnék is, neked más problémáid is lesznek azon kívül, hogy vajon igent mond-e egy randira vagy, hogy tudtok-e találkozni. Neked társadalmi nehézségeid is lehetnek, ha egyszer felvállalod a kapcsolatodat vele. Hovatovább öhm… Én más jellegű kérdésedre sem hiszem, hogy tudnék kimerítő választ adni.

- Milyen más… Ohhh! - éreztem, hogy elvörösödöm utolsó mondatára. - Hyung… Nem kell tanács vagy ilyesmi én csak… Egyelőre az is elég, hogy meghallgattál.

- Ismerek valakit, aki tudna neked segíteni - pillantott rám komolyan.

- Tényleg? - kérdeztem döbbenten. - Ki az?

- Chen.

- Jongdae? Ő…?

- Igen - bólintott. - Beszélj vele, ő tud neked segíteni.

- Köszönöm, hyung - mosolyogtam rá tiszta szívből. Hosszú hetek óta ez az első pillanat, amikor úgy érzem minden rendben lesz.

- Csak úgy merő kíváncsiságból, ki az?

- Shin. Lee Shinseok.

***

Jó pár percig toporogtam Chen ajtaja előtt, mire bekopogtam. Szinte abban a pillanatban ki is nyitotta az ajtót, én pedig szembe találtam magam Kim Jongdae-val. Ajkain mosoly ült, fekete szemei csillogtak, barna haja göndören meredezett. Azonnal elszállt mindig aggodalmam, ahogy megláttam őt; magam sem tudom hogy, de teljesen megnyugodtam.

- Beszélnem kell veled valamiről, Jongdae - arca elkomorodott és egy aprót bólintva félreállt, hogy be tudjak menni hozzá.

Szobája ugyanolyan volt, mint az enyém; a bejárat mellett balra egy nagy szekrény volt, szemben pedig egy ágy, azzal átellenben még egy, közöttük egy íróasztallal. Ugyanúgy egyedül volt a helyiségben csak, mint én, hisz Yifan... Elment. Sosem beszéltünk róla, hogy egy szobába költözünk, bár abból ítélve, hogy gyakran hallok éjszaka tőle hangokat, nem hiszem, hogy egyedül lenne. Vajon ki alszik vele néhanapján?

- Mi történt, hyung? - nézett rám érdeklődve.

- Joonmyun hyung küldött hozzád a… “problémám” miatt - felhúzta a szemöldökét, mikor macskakörmöztem a levegőben, de utána azonnal el is mosolyodott.

- Miről lenne szó?

- Én… Nos… - zavartam vakargattam a tarkómat. - Öhm… Van… Szóval szerelmes vagyok. Vagy valami olyasmi. Nem tudom…

- És én ebben, hogy tudnék segíteni? - meredt rám nagyra tágult szemekkel.

- Khm… Egy másik fiú az illető.

- Tényleg? - kérdezte tátott szájjal. - Hyung, te…?

- Nem! - emeltem fel védekezően kezeimet magam elé. - Csak ő érdekel - motyogtam.

- Oké, értem, nyugi. Gyere - húzott az ágyához. - És biztos vagy benne, hogy… Öhm… Szerelmes vagy belé?

- Hát már voltam szerelmes, de akkor nem volt ilyen… Intenzív az érzés. Hiányzik és... Vágyom rá - tuti, hogy megint elvörösödtem.

- Vágysz rá? - döntötte oldalra a fejét huncutul a mosolyogva.

- Khm... Igen.

- Akkor akár lehet csak testi vonzalom is. Kíváncsiság esetleg.

- Nem csak az - ráztam meg a fejemet. - Csak mióta elment azóta vágyom arra, hogy velem legyen - a szó minden értelmében -, előtte elég volt a közelsége, hogy bármikor láthatom. Addig fel se tűnt, hogy... Vele akarok lenni... A nap minden percében. Sokszor gondolok rá pedig… Pedig nem… Hogy is mondjam? Mindegy. Folyton ő jár a fejemben.

- Huu, de szerencsés srác. És ki az, ha szabad kérdeznem, hyung?

- Shin.

- Yosob hyung öccse? - hőkölt hátra. Még jó, hogy mindenkit felvilágosítottam róla, hogy testvérek; még csak az kéne, hogy mindenki azt higgye, hogy le akarom nyúlni hyung pasiját.  - Ti olyan sok időt töltöttetek együtt?

- Emlékszel mikor rosszul lett? Na, akkor sok időt töltöttünk együtt, de egyébként előtte is összefutottunk már párszor.

- Ohh értem. Nagy szerencséd van, hogy Shin az.

- Mert? - pislogtam rá értetlenül.

- Mert ő meleg - felelte egyszerűen egy vállvonással egybekötve.

- Te meg ezt honnan tudod?

- Egy meleg... Csak úgy megérzi.

- Aha. És mit csináljak?

- Hívd randira - mondta vigyorogva.

- Hát az nem megy olyan könnyen, mint azt te hiszed. Még felhívni is képtelen vagyok - morogtam halkan.

- Hyung - sóhajtott föl. - Ne légy tutyimutyi, mert még valaki lecsapja a kezedről. Még én is kikezdenék vele, pedig két éve van barátom.

- Jó-jó, majd... MI?! - kiáltottam fel döbbenten. - KÉT ÉVE? Mégis hogy, mikor, hogyan? Mi észre se vettük! KI AZ?

- Nyugi, hyung - nevetett fel. - Nem mondom meg, mert nem akarjuk, hogy bárki is tudja. De azt elárulhatom, hogy hihetetlenül boldog vagyok vele és kívánom, hogy te is legalább olyan boldog legyél, mint én.

- Köszönöm, de ahhoz valaminek történnie is kellene. Azt se tudom mikor fogunk legközelebb találkozni, mert ő Kínában van, én pedig egy darabig nem fogok menni.

- Hát felhívod szépen és beszéltek. Ne húzd sokáig, mert még valaki más mellett köt ki.

- De az ilyesmit nem egy videóhívás közben szokás megbeszélni. Ha vallok - ismétlem ha -, azt személyesen fogom megtenni.

- Te tudod, hyung - rántotta meg a vállát.

- Szóval szerinted vágjak bele mindenképp?

- Igen-igen, és minél előbb - bólogatott hevesen. – Amúgy majd ha tudod…

- Mit tudok? - vontam össze a szemöldököm. Mégis miről beszél?

- Hát tudod - vigyorgott rám.

Néhány pillanatig figyeltem őt, majd éreztem, hogy az arcom lángolni kezd.

- KIM JONGDAE! De perverz vagy!

- Ugyan - legyintett röhögve. - De ha van kérdésed jöhetsz hozzám. Tudok majd mit mesélni.

- Azt nem kétlem…

Szóval vágjak bele, de hogy? Vagyis az mindegy, spontán fogom csinálni, csak megmondom neki. De mikor? Ki tudja, mikor találkozunk újra és Jongdae-nak igaza van, bármikor megtörténhet, hogy összejön valakivel. Jaj, Yixing gondolkozz! Gondolkozz... Mert késő lesz...