Sziasztok :) Mostantól lehet sűrűbben lesz
rész, mert véget ért a vizsgaidőszakom (amúgy nem, mert megbuktam egy tárgyból,
de nem megyek javítani, majd jövőre…), illetve a történet is lassan végére ér.
Mármint nem itt, hanem a gépemen. Még nem pontosan tudom, de olyan 40-50 rész
között lesz az egész. Úgyhogy egy darabig még jelen leszek, nem szabadultok
tőlem! :D
Figyelmeztetésképp ide már idenyögök mondjuk egy 14+, de nem nagyon van semmi egyébként.
8. Fejezet
Vágy? Vagy több?
Yixing
Délután sokat gondolkoztam rajta, hogy eljöjjek-e és
bár döntésre nem igazán jutottam, mégis itt voltam a kórház azon magánszobája
előtt, amelyikben Shin feküdt. Hosszú percek teltek el mire elszántam magam,
hogy bemenjek. Mégis minek jöttem el? Azért nem állunk valami közel
egymáshoz.
Amikor beléptem a szobába megpillantottam Shint.
Szörnyen nézett ki; bőre falfehér volt, arca beesett és még a takaró ellenére
is bizton állíthatom, hogy fogyott pár kilót. Múltkor jól láttam, tényleg
vékonyabb lett.
Közelebb sétáltam az ágyhoz, majd mikor megláttam egy
széket ráültem. Nyugodtan feküdt leszámítva, hogy néhányszor összehúzta a
szemöldökét, mintha rosszat álmodna. Óvatosan a homlokára simítottam a kezemet
és meglepődve tapasztaltam milyen meleg. Mit meleg? Forró! Érintésemre
összerándult, s halkan felnyögött. Gyorsan elkaptam a kezemet, mint egy
kisgyerek, aki olyan dologhoz nyúlt, amihez neki nem lehet. Szempillái
megrebbentek, majd ki is nyitotta a szemét, végül megszólalt. Értetlenül
motyogott valamit arról mennyire sajnálja, de nem tudtam volna megmondani mit,
ha megvernek sem. Zavartnak, elesettnek, kétségbeesettnek tűnt, így aznap vele
maradtam.
Nem tudom miért, de az elkövetkezendő napokban is
bejártam Shinhez. Eleinte próbáltam megtudni, hogy mi történt, de sosem kaptam
választ, helyette értelmetlenül fecsegett mindenféléről. Hamar belementem a
dologba és én is a semmiről kezdtem beszéltem. Egy idő után elkezdtem élvezni a
semmitmondó beszélgetéseket. Először nem sokat voltam nála, mert nem értem rá a
próbák miatt, de ahogy telt az idő valahogy egyre tovább maradtam bent nála.
Sokszor előfordult, hogy a széken ért a reggel. Vagy félig-meddig az ágyán.
Aztán elmondta nekem mi a baj. Nem hittem volna, hogy…
Azt… Nem értem hogy meg mikor és… MI?! A testvére? Mi a franc? És hyung csak
úgy vallott neki? Inkább ne is mondott volna semmit se… Ez… Ez… Erre szavakat
se találok…
***
Gyorsan eltelt a Koreában töltött időm. Március végén
kijött az új számunk, utána pedig szinte rögtön mentem vissza Kínába néhány
fellépés után.
Miután úgy elrohant, Shinnel nem találkoztunk többet.
Még mindig nem értem, hogy mi történt a cukrászdában akkor. Olyan hirtelen ment
el, hogy reagálni sem volt időm, pedig szerettem volna elkérni minimum a
számát; úgy gondoltam, ha visszamegy Kínába - bár szerintem már ott van - találkozhatnánk.
Végül Yosob hyungtól szereztem meg. Nem szívesen beszéltem vele, hogy őszinte
legyek…
***
A hotelszobában letettem a táskámat nem messze az
ajtótól és azonnal betámadtam az ágyat. Nagy mosollyal fúrtam bele a párnába a
fejemet. Alig vártam, hogy végre lefekhessek aludni kicsit, a repülőn nem
sikerült elszundítanom, nem értem miért. Szerencsére a forgatás csak holnap
reggel kezdődik, így van időm pihenni.
Alig helyezkedtem el, máris az álmok mezejére léptem. Álmok…
Nagyon furcsát álmodtam.
Forró ajkak simultak hozzá az enyémekhez. A csók is
legalább olyan forró volt, mint a másik szája; de talán még annál is melegebb,
mondhatni perzselő. A gerincem mentén bizsergés futott végig; kirázott a hideg,
mégis úgy éreztem mindig porcikám lángol. Lassan simítottam végig oldalán, majd
kezeimet csípőjén megállítva közelebb húztam magamhoz. Ő átkarolta a nyakam és
még jobban hozzám simult - már, ha ez emberileg lehetséges volt.
- Yixing - súgta a fülembe egy férfihang. FÉRFI?!
Olyan váratlanul ért ez a dolog, hogy majdhogynem
kizuhantam az ágyból az ébredés után. Egy…
Egy férfival álmodtam? Erotikusat? Na jó, annyira nem volt az, de… Úristen!
Mégis ki volt az? Te szent isten! Férfival?
Egyszerűen képtelen voltam feldolgozni a dolgot.
Döbbenten néztem farkasszemet saját magammal a fürdőszobában fogmosás közben.
Hogy őszinte legyek, arra nem is emlékszem mikor öltöztem fel. Még útközben is
ezen járt az eszem, de ahogy elkezdődött a forgatás nem volt időm rágódni
rajta, úgyhogy hamar el is felejtettem. Egészen a következő éjjelig, amikor is
megint álmodtam. Pedig pár napig olyan jól aludtam!
Apró csókokat nyomott meztelen mellkasomra, amiket én
egy-egy halk sóhajjal véleményeztem. Sóhajaim hangosabbak lettek, mikor
beleharapott a bőrömbe, sőt még az egyik mellbimbómat is megízlelgette, amire
hasonlóképpen reagáltam, mint az előzőekre.
- Tetszik? - sütött a kérdéséből a vágy.
- Nagyon - leheltem elfúló hangon. Beletúrtam dús,
fekete hajába és feljebb húztam, hogy megcsókolhassam. Nem láttam az arcát.
Miért nem?
***
- Yixing, nem nézel ki túl jól. Minden rendben? Nem
érzed jól magad?
- Hmm… Minden rendben, csak nem aludtam jól - mondtam
csendesen.
Már napok óta, ami azt illeti. Egyre sűrűbben
előfordul, hogy vele álmodok. Igazából kezdek hozzászokni, de azon még
mindig nem tettem túl magam, hogy a másik fél velem egynemű. Nincs bajom a
melegekkel, de, hogy én is… Sose fordult meg a fejemben, hogy köztem és egy
másik férfi között lehetne valami, de most, hogy mégis, rájöttem, hogy nem is
zavarna igazán, ez volt a legijesztőbb az egészben számomra. Na, meg a reggeli
merevedés. Úgy tűnt Kicsi Yixingnek nagyon tetszenek az álmok. Hogy lehet, hogy
férfi? Sosem… Sosem néztem meg férfiakat. És könyörgöm már volt kapcsolatom
lánnyal!
A szürke falhoz préseltem vékony testét,
csuklóit lefogtam és a nyakába csókoltam. Felsóhajtott, megpróbálta
kiszabadítani a kezeit, de nem engedtem neki, sőt még jobban hozzányomtam a
falhoz. Ő erre csípőjét hozzám dörgölte, mire belenyögtem a nyakhajlatába.
Elengedtem az egyik kezét és belemarkoltam hajába, hogy az arcát magam felé
fordítsam és meg tudjam csókolni.
- H-hyu-ng - zihálva szedte a levegőt. Lágyan
végigsimítottam az arcán.
- Shin - leheltem az ajkaira.
Szemeim kipattantak és olyan hirtelen ültem fel, hogy
a hátam belereccsent. Shin? Eddig is Shinnel álmodtam? Miért pont Shin?
Én őt nem… Vagy igen? Neeeem, kizárt. Bár végül is miért ne lehetne? Ha már egy
hímnemű mozgatta meg a fantáziámat, miért ne lehetne ő? Hosszú idő óta ő az
első személy, akit úgy ismertem meg, hogy közel is került hozzám, nem csak
futólag volt hozzá szerencsém. Miért pont ő? Miért pont egy férfi? Hiszen
őelőtte csak lányokkal volt dolgom, fiúval még sosem. Lehet, hogy biszex
vagyok? Nem, azt nem hiszem; az álmaim óta direkt jobban megnézem a férfiakat,
de egy sem fogott meg. Csak ő.
***
Majdnem két hónapig forgattam Kínában és nem telt el
úgy nap, hogy ne gondoltam volna Shinre. Persze amikor felvétel volt arra
figyeltem, de ha akár csak egy szusszanásnyi időm volt, rögtön eszembe jutott.
Csak úgy, mint az álmokhoz, ehhez is hozzászoktam. Szokatlan volt, ha esetleg
nem tűnt fel álmomban és viszketett a tenyerem, hogy felhívjam. Mindennél
jobban szerettem volna beszélni vele; eszem ágában sem volt elmondani, hogy mit
érzek, de hiányzott a közelsége. Szívesen elmentem volna vele megint
cukrászdába vagy csak sétálni, de nem mertem felhívni, mert féltem mi történik,
ha találkozunk. Mi lesz, ha csak úgy váratlanul kicsúszik vallomásom? Hogy
reagálna? Még csak azt sem tudom, hogy neki mi a szexuális beállítottsága. Ez a
dolog nem került szóba a kórházban beszélgetéseink alatt, de ha abból indulok
ki, hogy reagált a testvére vallomására, nem nagy a valószínűsége, hogy meleg
lenne vagy biszex. De nyilvánvalóan a probléma gyanítom az volt, hogy a saját
testvére vonzódik hozzá. Ááááá mindjárt megőrülök! Valakivel beszélnem kell erről,
de mégis kivel? Joonmyunnal biztos tudnék. Ő mindig mindenkit meghallgat és
próbál segíteni, de vajon ez a téma zavarná? Tudtommal nincs baja a
melegekkel, de azzal lenne, hogy a bandából valaki az?
Egész úton, míg Koreába tartottam ezen vívódtam és a
végére oda jutottam, hogy majd lesz, ami lesz, már nem érdekel. Mindenképp
beszélek Suhóval, aztán majd meglátom. Biztos tud segíteni valamennyire.
- Yixing - vigyorgott rám Minseok hyung, ahogy
kinyitotta az ajtót. - Szarul nézel ki - olyan tényt közölt, amivel tisztában
voltam, még úgy is, hogy reggel bele se néztem a tükörbe. A forgatás és “egyéb
problémám” is sokat kivett belőlem.
- Csak fáradt vagyok - mosolyogtam rá, miközben
legyintettem egyet.
- Feküdj le nyugodtan pihenni. Csak én meg Jongdae
vagyunk itthon, a többiek reklámot forgatnak.
Bólintottam és egyből szobám felé indultam, mondjuk,
az ki van zárva, hogy lefeküdjek most aludni. Még csak az kéne, hogy elaludjak,
aztán álmodjak, közben meg a többiek hazajönnek én meg állok, mint a cövek. Az
nagyon kellemetlen lenne. Ledobtam a táskámat az ágyamra, majd leültem a
szélére és egy fáradt sóhajjal beletúrtam a hajamba.
Nem tudom meddig ültem ebben a pozícióban, de biztos
jó sokáig, mert arra eszméltem fel, hogy kint hangzavar van; hazaértek a
többiek. Mosolyt erőltettem gondterhelt arcom és kimentem köszönni nekik. Mikor
megláttam őket műmosolyom igazi vált, hisz örültem, hogy látom őket.
Hiányoztak. Mindenkit megölelgettem, majd mikor Suhóhoz értem - szándékosan
hagytam utoljára - a fülébe súgtam, hogy beszélnünk kell. Bólintott, hogy
rendben van, majd abban a pillanatban utánam is indult.
A szobámba érve levágta magát az ágyamra és érdeklődve
nézett rám. Mély levegőt vettem és leültem mellé. Percekig csak meredtem magam
elé, de Joonmyun nem siettetett, várt, míg magamtól kezdem el, közben kedvesen
simogatta a hátamat. Beharaptam a számat miközben azon töprengtem, hogy ezt
nehezebb lesz elkezdeni, mint hittem.
- Mi a helyzet Amberrel? - kérdeztem. Egyelőre inkább
felőle érdeklődöm, így legalább elkezdődik a beszélgetés valahol.
Suho felnyögött és beletúrt a hajába ajkain egy nagy
fintorral.
- Semmi… Vagyis… Én végleg letettem róla, de most,
hogy ezt megléptem ő kezdett el közeledni. Komolyan nem értem a nőket, Yixing.
Eddig játszotta a nem megkaphatót most meg… Áhhh! - Szóval most Amber lohol
utána, remélem hyungnak eszébe sem jut ezek után belemenni a dologba. - De
miről akartál velem beszélni? Mert gondolom nem ez volt ilyen sürgős.
- Nem, tényleg nem. Én csak… Nekem… Van valami, ami… -
azt se tudtam, hogy fogalmazzam meg. - Hyung…
Azt hiszem, szerelmes vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése