21. Fejezet [Shin]

21. Fejezet

A főnök unokaöccse

Shin

Pirulva néztem szemeibe. Hiába voltak barnák, most a sötét miatt feketének tűntek, de még így is gyönyörűnek találtam őket. Megemeltem összekulcsolt kezeinket, majd egy puszit nyomtam kézfejére.

Szerettem Yixinget. Nagyon. De nem akartam kimondani; az ilyesmit nem kimondani kell, hanem éreztetni a másikkal. Ráadásul szerintem szükség sem volt rá, mert láttam a pillantásában, hogy tudja hogy érzek. És én is láttam, hogy ő hogy érzett irántam.

Abban a pillanatban elmondhatatlanul boldog voltam, de sajnos minden jó véget ér egyszer, mert valami vagy valaki mindig elrontja azt.

20. Fejezet [Yixing]

Ahj… Valahogy mostanában nem jön össze a csütörtök. De, kivételesen (a hosszú hétvége miatt) ismét a hétvége mindkét napján lesz rész, lehet még hétfőn is, ha nem leszek lusta átnézni a fejezeteket. Kellemes olvasást ^^ Éééés 16+ 

20. Fejezet

Menedzser hyung autója

Yixing

- Nem megmondtam, hogy nem akarok erről beszélni? - hangja hidegen csengett. Elszomorodtam fájdalmas arcát látva, kinyúltam és gyengéden végigsimítottam kézfején. Apró körkörös mozdulatokkal simogattam és lassan engedett görcsös szorításából; kihullott kezéből a kitépett fűcsomó. Összekulcsoltam ujjainkat, majd egy csókot leheltem kezére, mire szempillái megrebbentek, halkan felsóhajtott és lehajtotta fejét.

- Shinseok... - súgtam csöndesen nevét. Szája széle megremegett és felszipogott. Nekidőlt ismét vállamnak, megszorította kezemet, majd halkan mesélni kezdett úgy, hogy egyszer sem nézett rám.

19. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Itt is vagyok az újabb fejezettel, ahogy ígértem. Hosszabb az átlagnál, de nem akartam félbeszedni. A félkövér, dőlt részek Shin megjegyzései mai szemmel. Az egész visszatekintős Shin egy fájdalmas emlékére és előre kell bocsátanom egy figyelmeztetést erőszakra. Illetve 16+

19. Fejezet

Fájó emlékek

Shin

- Mi történt a hátaddal?

Nem hittem volna, hogy ezt fogja kérdezni. Váratlanul ért és olyan emlékeket ébresztett bennem, amiket szívesen elfelejtettem volna.

Néhány pillanatig csak meredtem rá, majd lehunytam szemeimet, ujjaimmal a fűbe markoltam, hogy elrejtsem a remegésemet.