EXTRA 4. [Jongdae]

Sziasztok :) Ez is eljött, EXTRA 4. rész és - dobpergést - Jongdae szemszög. Végre kiderül kivel van együtt. Bár nem hiszem, hogy lenne benne bármi meglepő :D Rövid, könnyed kis rész és egyébként az utolsó EXTRA fejezet, utána folytatódik a főszereplők szenvedése. És nem árulok el nagy dolgot, ha elmondom, lesz egy jó két éves ugrás a történetben. Na, kellemes olvasást ^^

EXTRA 4.

Szerelem, ami örök

Jongdae

Mikor először találkoztam vele már tudtam, hogy ő az. Az, akit életem végéig szeretni fogok; az, aki nélkül nem tudok még csak lélegezni sem; az, akiért felkelek reggelente. De ő nem így érzett. Legalábbis amennyire le tudtam vonni a következtetést. Mindenkivel ugyanúgy viselkedett; kedves volt, folyton vigyorgott mindenkire, így nem volt könnyi bármire is rájönni vele kapcsolatban. Aztán jött az a bizonyos nap…

Úgy indult, mint a többi; felkeltünk és már mentünk is próbálni, csakhogy most nem volt utána más dolgunk, így Joonmyun elhúzta a próbát. Nagyon sokáig maradtunk és már az hittem meghalok úgy fájt minden tagom. Aztán imáink meghallgatásra leletek, mert a leader végre kimondta azt a szót, amire mindenki várt.

- Vége! - Baekhyun erre ledobta magát a földre és kijelentette, hogy innen nem mozdul el soha többet.

- Ne itt heveréssz! - Kyungsoo rávágott a fetrengő lábára, mire az felkiáltott. - Még megfázol - lágyult el rögtön Soo hangja, majd kedvesen felsegítette Baekhyunt.

Annyira elbambultam rajtuk, hogy észre se vettem, hogy csak én és ő maradtunk bent. Ráérősen pakolászgatott miközben néha felém pillantott, amitől zavarba jöttem, de annyira, hogy még a cuccok is kiestek a táskámból mikor az kicsúszott a kezemből. Az arcom kb egy főtt rákéhoz hasonlíthatott és csak még vörösebb lett mikor odalépett hozzám, hogy segítsen összeszedni azt, ami kiesett.

- Jongdae… - szólított meg halk, mély hangon.

Ujjaim elgyengültek és megint elejtettem valamit, amint meghallottam hangját. Istenem, hogy lehet valakinek ilyen szexi orgánuma?

- I-Igen? - kérdeztem remegő szájjal, mire édesen elmosolyodott.

- El se tudom mondani mennyire örülök, hogy végre kettesben vagyunk. Valamiről szeretnék veled beszélni.

- Ve-Velem? Miről? - Anyám, Kim Jongdae szedd össze magad, mert ez rohadt ciki így!

- Ühüm, veled. Rólad. És… Rólam. Szóval rólunk.

- Ööö… - Kék halál… Ennyi a Jongdae rendszer meghalt. Jól hallottam, hogy azt mondta, hogy “rólunk”? Mi van, ha valami baja van velem?

- Rólunk? Ezt… Pontosan hogy érted? Valami gond van közöttünk? - eléggé megijedtem, hogy őszinte legyek. Ha haragszik rám valamiért és nem szól többet hozzám, vagy isten tudja, én abba tuti belehalok!

- Gond? - hőkölt hátra döbbenten. - Dehogy! - rázta hevesen a kezeit. - Csak… Lenne valami, amiről beszélnem kell veled - a végére egészen elhalkult és inkább már csak motyogásnak hangzott mondandója, de az üres próbateremben tökéletesen hallottam minden egyes szavát.

Furcsa volt őt ilyennek látni, hiszen én nem így ismertem őt. Mindig is határozott volt és ha mondani akart valamit azt ki is mondta körtönfalazás nélkül. De azt elismerem, hogy néha inkább tűnt egy nagyra nőtt gyereknek, mint férfinak. Most olyan volt mint, aki az anyjának mond el titkot arról, hogy összetört valamit. Zavartan rágcsálta alsó ajkát, játszott az ujjaival, a lábával a padlót piszkálta.

- Tudod ezen már elég régóta rágódom és úgy vagyok vele, hogy jobb lesz kimondani, mert lassan beleőrülök abba, hogy kussolok róla.

- Igen? - kezdtem úgy érezni, hogy annak ellenére milyen vagyok a közelében, ezt a beszélgetést most én vezetem, s nem ő.

- Jongdae… Kedvellek.

Sosem felejtem el, hogy abban a pillanatban milyen hevesen vert a szívem. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Vagy inkább én is szálltam volna velük együtt.

A mai napig akadnak gondok közöttünk, mint minden más párkapcsolatban, de úgy érzem, hogy nála jobbat keresve se találnék. Minden együtt töltött perc vele maga a boldogság számomra, minden pillanat maga a tökéletesség. A vallomások, a lopott csókok, a szerelmes pillantások, a gyengéd érintések. Minden egyszerűen csak tökéletes.

Mégis hogy tudtam nélküled élni ezelőtt, Park Chanyeol?