Sziasztok :) Itt a 41. fejezet, ami ott
folytatódik, ahol az előző abbamaradt, tehát Shin szemszög. Ismét új szereplő
és egy régi is felbukkan. Amire nem volt nehéz rájönni a címből szerintem khm
khm :D Shin szenved, amennyire csak lehet, és közben elfilozofálgat dolgokról
:D Kellemes olvasást ^^
41. Fejezet
Újra kezdődik
Shin
Felpattantam és határozott léptekkel a srác felé
indultam, s mikor észrevett érdeklődve pislogott rám, majd arca piros színt
vett fel. Szóval neki is tetszik a helyzet? Na, akkor azt hiszem bedobom
magam. Végre én is olyannal fogok dugni, akivel akarok is, nemcsak a munka
miatt. Megálltam előtte, majd se szó se beszéd elrángattam haverja mellől
és a táncolók közé húztam. Közel vontam magamhoz, kezeimet derekára
csúsztattam, amitől kissé megremegett a teste, de nem ellenkezett, hagyta, hogy
ellejtsek vele egy táncot. Aztán abból az egy táncból több lett. Kb öt mikor úgy döntöttem faszom húzza
tovább és szabályosan bevonszoltam az egyik szobába.
Amint beléptünk az ajtónak nyomtam és vadul nyakának
estem. Sosem csókolózom senkivel sem. Azt túl bensőségesnek találtam egy ilyen
munka esetében. Csak néhány alkalom akadt, amikor megtettem. Két éve senki
nem ért ajkaimhoz úgy, hogy tényleg akartam és élveztem volna. Na jó, azért ez
nem teljesen igaz. Azért akadt.
Benyúltam felsője alá, lassan végigsimítottam
felsőtestén, majd beakasztottam ujjam a nadrágja szélébe és az ágy felé húztam.
Ott egy gyors fordulás és rá is löktem. Kezeim mindenfelé elkalandoztak rajta
és már a nadrágjánál jártam mikor rájöttem valami nem oké. Nem akarja. Pedig
táncolás közben nagyon úgy tűnt. Viszonozta a közeledésem. Most mi a baj?
- Hogy hívnak? - húzódtam hátrébb kicsit.
- Tom. Thomas - motyogta halkan pihegve, félig lehunyt
pillákkal.
- Szóval Tommy? Miért-
- Nem szeretem mikor így becéznek - vágott a szavamba
durcásan.
- Nekem tetszik, úgyhogy marad. Miért vagy itt?
- Hogy hogy miért? - kérdezett vissza értetlenkedve,
mire kedvem lett volna körberöhögni. Istenem, de édes pofija van! És milyen
naiv.
- Ez egy host klub. És egy olyan este, amikor minden a
szexről szól. Tényleg minden. Tehát,
ha nem azért jöttél - ami kurva biztos -, miért vagy itt?
- De azért jött-
- Nem, nem azért. Ebben nem tudsz nekem hazudni. Elég tapasztalatom
van és simán megmondom, hogy te ezt nem akarod.
- De, de akarom! Azért vagyok itt, hogy jól érezzem
magam. Hogy… Hogy szexeljek.
Csak pislogtam rá és próbáltam feldolgozni a tényt,
hogy a srác úgy akarja, hogy dugjunk, hogy igazából rohadtul nem akarja. Ez
mégis mi? Mondjuk én sem szoktam akarni, de nekem ez a dolgom. El tudom érni,
hogy akarjam. És most kivételesen nem “el tudom érni, hogy akarjam”, hanem
tényleg akarom. Szóval ja, most a srácra áll fel és nem arra, hogy
fantáziálgatok össze-vissza mindent. Mert tetszik a srác. Van benne valami,
ami… Amitől eléri, hogy igaziból akarjam.
Néhány percig csak figyeltem a kissé nőies, de
egyébként gyönyörű vonásait. Sose mondanék ilyet egy másik férfira, de ő
tényleg gyönyörű volt. Na, nem mintha nem találtam volna annak idején Yix-
Nem-nem! Rá nem gondolunk. Nem!
Agyamban elpattant valami, talán pont életem
szerelmének felidézése miatt, de már nem érdekelt, hogy a srác akarja-e vagy
sem. Elég egyértelműen beleegyezett, úgyhogy az ő baja lesz, ha a végén esetleg
megbánja.
Visszanyomtam az ágyra a vállainál fogva és - bár mint
említettem nem szoktam, de nem bírtam ellenállni - szájára martam. Úgy faltam
ajkait mint, aki már kurva régóta vágyik erre és ez igaz is volt. Ki voltam
éhezve egy jó csókra, egy jó szexre. De még ez a fiú sem enyhítette a
fájdalmat, amit mindig háttérbe szorítottam. Fájt a szívem. Mást szerettem
volna így csókolni, mással szerettem volna ilyen helyzetben lenni, nem vele.
Bármennyire is akartam ez nem elégített ki lelkileg, pedig igazából arra
vágytam. És ő még mindig érezhetően nagyon nem akarta a dolgot, úgyhogy végül
egy apró sóhajjal váltam el az édes ajkaktól.
- Csak menj el, Tommy.
- H-Hogy? - nézett fel döbbenten.
- Nem tudom miért erősködsz azzal kapcsolatban, hogy akarod.
De nem.
- De tényleg szeretném csak… Csak…
- Látod? Itt egy csak. Szóval nem akarod - lemásztam
róla, leültem az ágy szélére, hogy rendbe szedjem magam. Vagyis hogy
megnyugodjak kicsit. Egyikünk sem szeretné. Így a legjobb.
- De, csak én még… Még sosem…
- Te szűzen jöttél egy ilyen helyre?! - fakadtam ki. Ennek
elmentek otthonról? Mi a faszt keres itt így?
- És akkor? - reagált ő is hasonlóképp, arcán két
piros folttal.
- Mi az, hogy és akkor? Nem egy ilyen helyen kellene
elveszítened a szüzességed, egy ilyen sráccal, mint én, hanem azzal, akit
szeretsz.
- Túlértékelik ezt a szüzesség dolgot. Nem számít ki
az első. Nem számít mikor történik meg.
- Lehet. De én bármit megadtam volna, hogy azzal
legyen az első, akit szeretek.
- Hülyeség - forgatta meg szemeit. - Csak túl kell
lenni rajta.
- Azért remegsz akárhányszor hozzád érek, mi? Vagy
esetleg nem is érdekelnek a pasik, csak azt akarod, hogy egy megdugjon és túl
legyél az elsőn?
- Nem erről van szó - motyogta halkan. - Csak… Csak
hülyeség így aggódni azon ki lesz az első. Valószínűleg úgysem ő lesz az
utolsó.
Erre nem tudtam mit mondani. Igaza volt. Ha mondjuk
előbb találkozom vele, mint bárki mással, tuti hamar lefeküdtem volna vele. És kizárt, hogy ő lett volna az
utolsó az életemben. Tény, hogy most sem, de az is tény, hogy nem ő volt az
első. És tényleg bármit megadnék azért, hogy ez ne legyen valóság.
- Szóval, ha jól értem - szólalt meg váratlanul -
szerelmes vagy?
- Igen - sokáig ízlelgettem ezt az egy szót. Először
nem tudtam mit mondjak rá. De kár lett volna tagadni. Még mindig szerettem őt.
Nem akartam, hogy így legyen, főleg nem ennyi idő után, de nem volt értelme
tagadni. Egyszerűen csak… Próbálok nem rá gondolni, hátha könnyebb lesz. De
úgysem lesz. Ha eddig nem lett, azután sem lesz.
- És egy ilyen helyen vagy?
- Mindennek megvan az oka, Tommy. Huszonöt éves vagyok
és nehogy azt hidd, hogy azért vagyok itt, mert nincs jobb dolgom.
- Nem azért mondtam - kezdett védekezni, majd közelebb
húzódott hozzám.
- Bocs, nem akartam rád mordulni. Tommy, figyelj, ha
tényleg úgy gondolod, hogy nem vársz olyanra, aki érdemes rá, nem állítalak
meg, de… Nem velem leszel. Ne haragudj, de nekem nem menne. Alex egy nagyon
rendes srác, bemutatlak neki, oké?
- És mi van, ha én veled szeretném?
- Mondtam, hogy-
- De tetszel. Tényleg. Vonzónak talállak. Tetszik,
hogy kedves vagy. Más valószínűleg csak megfektetett volna azt viszlát.
Komoly arccal vizslatott és én is ugyanúgy vizsgáltam
őt; figyeltem szép vonásait, határozott íriszeit. Végül lehunytam szemeimet és
egy mély levegőt vettem. Én is csak meg akartam fektetni, míg rá nem jöttem,
hogy szűz. De igaza van, mit érdekel ez engem? Ha akarja, akkor én miért ne
adjam meg neki? Tényleg tetszik nekem, úgyhogy még csak azt se mondhatom, hogy
munkából tenném. De belefáradtam a mai napba, csak haza szeretnék menni és
lefeküdni egy kiadós fürdés után.
- Talán, ha úgy hozza az élet és újra találkozunk,
valóra váltom kérésed. De most… Most csak szeretnék egy kis nyugit.
Nem mondott semmit sem, csak megragadta a vállaimat és
lenyomott az ágyra. Mellém fészkelte magát, majd lecsukta pilláit.
- Ha már kifizettem, használjuk ki és pihenjünk
kicsit.
- Szívemből szóltál.
***
Mikor Tommy elaludt mellettem óvatosan kimásztam
mellőle és visszamentem az előtérbe. Rögtön a pulthoz léptem és amint Ethan
észrevett szó nélkül a kezembe nyomott egy pohár valamit. Halvány gőzöm sincs
mi volt, mert elég érdekes színe volt, de nem érdekelt különösképpen. Mindig is
imádott kísérletezni. És nem csak ebben. Annak idején ezzel indokolta azt is,
hogy felvett.
- Nem gondoltál még rá, hogy már tényleg itt lenne az
ideje, hogy elfelejtsd őt?
- Szeretném Ethan, de ez nem így megy. Minden nap
akaratlanul is eszembe jut és tudom nem kéne, de nem tudok mit tenni ellene. Ez
az este kész katasztrófa - sóhajtottam fel. - Visszamegyek az asztalhoz, mert
szerintem leesett a névtáblám ott, aztán megyek. Ha nem bánod.
Aprót bólintott beleegyezése jeléül. Elég ideje ismert
ahhoz, hogy tudja, ha eszembe jut ő, utána használhatatlan vagyok.
Minden értelemben. Még beszélgetni sem lehet velem, mert a legkisebb dologra is
ugrok, ha nem tetszik.
Unott fejjel kotortam elő a körülbelül hat centis kis
fatáblát, amint megtaláltam visszaakasztottam a felsőmre és már fordultam is,
hogy menjek, de aztán megláttam azt, akiről azt hittem soha nem látom többet.
Lassan sétált befelé egyenesen felém, szemeit le se véve rólam, én pedig
hirtelenjében levegőt venni is elfelejtettem. Két kérdés zakatolt folyamatosan
a fejemben: Mi a jó istent keres pont itt? És hogy a francba lehet még
mindig ilyen kibaszott szexi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése