40. Fejezet [Shin]

Sziasztok :) Nem is tudom mi van velem, ez is meg a LayChen is… Nyugi ez nem annak a jele, hogy hetekig nem láttok :D Nos, a fejezetről annyit, hogy két évvel később járunk és egyelőre Shin helyzetét ismerhetitek meg. Csupa ismeretlen szereplő, egy elég érdekes munka és vörös haj :D Kellemes olvasást ^^

40. Fejezet

Új kezdet

Shin

~ Két évvel később - 2018. május ~

“És a híres dél-koreai banda ismét megnyerte az első helyezést! Immáron ki tudja hányadik alkalommal! Hamarosan megkezdik harmadik turnéjuk, amiben végre az amerikai rajongóknak is kedveznek, illetve egy kicsit az európaiaknak is. És most hadd-”

Megragadtam a távirányítót és kinyomtam a tévét. Sietősen kaptam fel cipőmet, mert már késésben voltam a munkából annyira elbambultam a híreken. Ez túl sűrűn fordul elő velem. Nem kéne.

Áldom az eget azért, hogy kb húsz percre lakok. Sietve van az tíz is. Persze a főnök külön kijelentette, hogy nem mehetünk messze, így nem is meglepő, hogy ilyen közel van a lakásom.

- Késtél! - szemforgatva fordultam Ethan felé, majd kinyújtottam rá a nyelvem.

- Két kibaszott percet, úgyhogy nyugi van. Itt vagyok.

- Akkor is-

- Ne dühöngj már, nem áll jól neked! Elcsúnyul az édes pofid!

- Te! Csak várj, egyszer még… Még tuti csinálok veled valamit! - nevetve szaladtam az öltöző felé. Jót mulattam főnököm fején. Imádtam szívni a vérét szegénynek.

- Imádom mikor piszkálod a főnököt. Olyankor mindketten normálisnak tűntök, nem valami antiszociálisnak.

- Nem vagyunk antiszociálisok, Alex. Szerinted ilyen helyen dolgoznánk, ha azok lennénk?

- Nos, a főnök esetében tényleg. De te… Váltig állítom, hogy te mazochista vagy emiatt.

Nem mondtam semmit Alex megjegyzésére, mert valahol… Igaza volt. Nem abban, hogy mazohista vagyok, hanem abban, hogy antiszociális. A munkán kívül nem kerestem senki társaságát. Még a munkában sem nagyon, pedig ez volt a feladatom. Vagyis, hogy pontos legyek az, hogy elszórakoztassam őket. Egy host klubban dolgoztam immár lassan másfél éve. Félre értés ne essék, nem lettem kurva, de nem tagadom, ilyen része is volt a munkámnak. Vagyis valami hasonló.

- Hallottad, hogy a hétvége megint olyan lesz? - pislogott rám Alex miközben a cipőjébe próbált belelépni.

Begomboltam fekete bőrgatyámat, majd egy sóhajjal lepillantottam a fiatalabbra.

- Hallottam. Van egy sejtésem, hogy megint betalál valami gazdag ficsúr. Istenem, legalább egy kis eszük lenne...

- Én reménykedem valami csajban. Azokkal kevesebb a gond. Mostanában valahogy mindig összejött egy olyan, amelyik csak sírt, én meg bólogattam félig aludva.

- Na mi van? Túlságosan kielégítem a vágyaidat? - kérdeztem vigyorogva, majd miután belebújtam szakadt, láncokkal tűzdelt felsőmbe, rákacsintottam.

- Hmm… Nos, élvezem, ami köztünk van, de azért olyan sűrűn nem járunk össze, hogy azt mondjam túlságosan. És te nem dumálsz sose feleslegesen hülyeségekről. Lényegretörő vagy - vigyorodott el ő is.

Közelebb léptem hozzá és beleborzoltam piszkosszőke tincseibe, mire durcásan próbálta arrébb lökni a kezemet, de én folytattam, amit elkezdtem. Hangosan felkacagtam mikor felpattant és kicsörtetett a helyiségből. Ilyenkor meglátszik rajta, hogy még csak tizenkilenc éves. Kedveltem Alex-et. Mikor két évvel ezelőtt mindent hátrahagyva eljött-, elmenekültem Koreából, ő volt az első, akivel találkoztam. És segített nekem. Nem kedvelem úgy, de mint barátot… Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ismerem őt. De ja… Azért összefekszünk néha. Néhány ember után muszáj kiereszteni a gőzt és így a legjobb. Végre a saját vágyainkkal foglalkozhatunk nem máséval.

- Nora! - amint meghallottam, hogy Alex felkiált kisiettem az öltözőből.

Boldogan öleltem magamhoz a vékony lányt és lehet el se engedtem volna, de Ethan szabályosan arrébb tolt.

- Amikor így ölelgeted a húgom, mindig arra gondolok, hogy megöllek.

- Nem hiszem, hogy képes lennél rá - ráztam meg a fejemet, majd vigyorogva átkaroltam a vállát. - És gondolj bele mit veszítenél - végigsimítottam felsőtestemen, mire nagyon csúnyán nézett rám.

- Hidd el, tudom! Már halott lennél, ha nem gondolnék bele...

***

- Azt hiszem kinéztem az egyiket.

- Melyiket?

- A vöröset.

- Amelyik olyan hűvösen néz?

- Aha.

- Tegyél le róla. A srác válogatós.

- Mi van?

- Biztos láttad, hogy sokan odamennek hozzá. Ő olyan… Szóval vele nehéz megtalálni a hangot.

- Honnan tudod?

- Már volt szerencsém megismerni. Az a két perc megalázóbb volt, mint az, amikor anyám benyögte a családi vacsorán, hogy még mindig plüssel alszom.

- Leszarom milyen a srác. Jól néz ki. És még az asztal ellenére is meg tudom állapítani, hogy milyen rohadt jó csípője van.

- Én szóltam.

Elvigyorodtam mikor felém indult a csávó. Már csak azért kibaszok vele, mert a hangnem, amit használt nem tetszett. Határozott léptekkel haladt felém és én nem vettem le róla a tekintetem. Egyenesen a szemeibe néztem és próbáltam minél kihívóbban tenni azt. Mikor a boxhoz ért, amiben ültem egy szó nélkül ült be mellém egyik kezét a combomra téve. Más esetben szóltam volna érte, de egy ilyen estén, mint a mai, nem tehettem, illetve azért sem, mert ez része volt a tervemnek. De aztán a következő mondata után úgy döntöttem inkább csak elküldöm a jó...

- Mi a neved, cica? - Mi franc? Komolyan ezzel a szöveggel jön? Milyen kikezdés ez?

- Itt van a kitűzőmön - böktem a felsőm bal oldalára.

- Tudom. De a te szádból szeretném hallani.

- Hát az enyémből nem fogod - a jobb oldalamon érdeklődve figyelő lányhoz fordultam és kinyújtottam felé a kezem. - Megtisztelsz egy tánccal?

- Hé! Én épp-

- Elnézést, de a hölgy már az előbb elrabolta a szívemet - a lány elpirult zavarában, majd mikor arcára simítottam tenyeremét még pirosabb lett. Behúztam a tömegbe, ami egyébként nem volt valami nagy tömeg, tekintve, hogy ilyenkor nem jöhet be akárki a klubba (na nem mintha amúgy bejöhetne) és magamhoz vontam egy táncra.

- Ne haragudj ez előbbiért. A csávó egy kőbunkó.

- Semmi baj. Ezt én is leszűrtem az első mondata után - nevetett fel halkan. - Örülök, hogy enyém lehet ez a tánc.

Kedvesen rámosolyogtam és a csípőjére helyeztem kezeimet. Bár régen nem voltam egy táncoslábú srác, most már elég jó vagyok benne. Annyira legalább is biztos, hogy elérjem bármelyik férfinél vagy nőnél, hogy utána többet akarjon. Mármint, ha akarom, hogy többet akarjon. De most nem ez volt a helyzet. Ráadásul nővel nem kifejezetten ment volna a szex tekintve, hogy meleg vagyok. Persze szeretem őket is húzni, de Alex-nek igaza van, ők mások. A legtöbb tényleg nem vágyott többre, mint puszta figyelemre, egy kis gyengédségre.

- Miért pont hozzám jöttél? - kérdeztem kíváncsian. - Elég… Hogy is mondjam? Biztos láttad, hogy hogy viselkedem néhány emberrel.

- Pont ezért téged választottalak. Oka van, amiért így viselkedsz. Gondolom… Megsérültél… Valamikor, valahogy.

- Döbbenetes, hogy a nők milyen jól észrevesznek dolgokat.

- Ugye? - kuncogott fel. - Csak… Csak azt szeretném, ha már az enyém vagy az éjjel első felére, hogy kellemesen teljen el az együtt töltött idő.

- Ez… Ez igazán jól hangzik. Köszönöm.

***

Kicsivel később ismét a szokásos asztalomnál ültem a szokásos kevéske whisky-el. Néha azt kívánom, bár több lehetne egyetlen pohárkánál, de sajnos mi nem lehetünk részegek, így csak bizonyos mennyiséget ihatunk meg. Tényleg kellemesen töltöttük el az időt a lánnyal, akinek nem tudtam meg a nevét még a végére sem. Remélem jön még, mert jól éreztem magam vele. Nem csináltunk semmi mást táncoláson kívül, még beszélgetni sem nagyon beszélgettünk, mégis valahogy jó érzéssel töltött el.

Vigyorogva ráztam meg a fejemet, amint megpillantottam Alex-et, ahogy eltűnik egy feltűnően fiatal fiúval a hátsó szobák valamelyikében. Mondjuk nem csodálom, mert az előző partnere egy idősebb nő volt és ha jól láttam nem nagyon állt be a szája.

Lustán túrtam bele vörös hajamba. Nem tudnám megmondani miért lett pont ilyen színű, de tetszett. Jó választás volt.

Majdnem megfulladtam attól a korty alkoholtól, amit a pohár aljáról ittam ki mikor észrevettem egy srácot. Nem szoktam én megnézni itt senkit sem, hagyom, had jöjjenek oda hozzám maguktól, de őt…

A rohadt életbe! De jól néz ki!