Befejezés [Shin] 18+

Sziasztok :) Még munka indulás előtt kirakom a befejező részt, amit egy évvel később játszódik, nyálas és 18+ Igen, a kettő együtt :D Jaj, olyan furcsa belegondolni, hogy az utolsó bejegyzést teszem fel :( Emlékszem 2015 május elején kezdtem el írni és kb fél évembe telt, míg végre rávettem magam, hogy posztoljam. Ohh, a kellemes emlékek :D Valószínűleg még lesz egy „Érdekességek” rész vagy valami ilyesmi, amiben leírok néhány dolgot, kimaradt részeket, meg ilyeneket. Na, kellemes olvasást az utolsó, befejező részhez ^^

Befejezés

Shin

~ Egy évvel később - 2019. július ~

Testem rögtön reagált, ahogy megérezte a puha érintést. Hátamat nekinyomtam mellkasának, majd némi fészkelődés után felé fordultam. Belefúrtam arcomat nyakába és kuncogva egy csókot nyomtam rá.

- Mi történt? Kinyírtál valakit, hogy lehetőségünk van végre egymás mellett feküdni nemcsak összefutni?

- Sajnálom - motyogta álmos hangon.

- Mondtam már, ne kérj bocsánatot. Nincs rá szükség. Persze azért örülnék, ha többször előfordulna ez. Aludj! - gyengéden végigsimítottam arcán és eligazgattam rajta a takarót.

Yixing hamar elaludt, így nekem lehetőségem volt folytatni egy izgalmas könyvet. Sajnáltam, hogy nincs időnk egymásra, de neki sok dolga volt a karrierjében, nekem pedig a cukrászdában, ahol dolgoztam. Vagyis inkább fáradt voltam egy-egy húzósabb műszak után. De azok után, ami történt közöttünk egyikünk sem haragudott a másikra emiatt. Ráadásul, ha ráértünk volt lehetőségünk találkozni. Volt, hogy elmentem oda, ahol épp tartózkodott vagy ő jött hozzám, mert tudtak rólunk.

Még egy évvel ezelőtt valamelyik rajongója lefotózott minket az állatkertben. Nem kis botrányt kavart és elég sokáig el is húzódott, de szerencsére mára már nem bolygatja ezt a témát senki sem.

Óvatosan csusszantam ki mellőle, hogy csináljak valami kaját, de azonnal elkapott és visszahúzott az ágyba.

- Mmm… Hova… Mész? - kérdezte halkan, rekedt hangon.

- Csinálok ebédet. Mert éhes vagyok. Te nem?

- Hiányzik a főztöd. De ez is hiányzik. Maradj még egy kicsit.

Közelebb mászott hozzám - ami nem is tudom hogy volt lehetséges tekintve, hogy már így is nagyon közel voltunk egymáshoz - és egyik lábát átdobta rajtam, hogy azzal is ott tartson. Hagytam neki és újra kezembe vettem olvasnivalómat. Majd kicsit később.

A kicsit későbből késő délután lett, ugyanis Yixing nagyon nehezen kelt fel. Sokszor próbálkoztam kiszállni mellőle, de nem sikerült, mert mindig visszatartott. Aha. Alszik.

- Yixing, komolyan mondom, mindjárt kilyukad a gyomrom. Együnk valamit aztán visszafekszünk, oké?

- Mmm… Jól van…

Egyszerű és gyors vacsorát dobtam össze. Láttam, hogy tényleg szívesebben aludna, de azért némi táplálékra is szüksége volt. Meg nekem is. Örömmel töltött el mikor íriszei felcsillantak, az álmosság kirepült szemeiből és áradozni kezdett mennyire hiányzott neki, hogy az én kajám egye. Miután befejeztük összeszedtem a tányérokat, hogy elmosogassak, de ez a tervem dugába dőlt mikor erősen magához ölelt hátulról.

- Nagyon finom volt. Hiányzott. Ez is.

Elmosolyodtam és ujjaimat kézfejére kulcsoltam. Ahogy megéreztem a gyűrű hideg érintését azonnal játszani kezdtem vele. Jókedvem egy pillanat alatt eltűnt, amint eszembe jutott, hogy még mindig sehol sem találom a nyakláncom. Azt, amin a gyűrű volt.

- Három napja keresem, de még mindig nincs meg - suttogtam csöndesen.

- Ne aggódj ezen, majd meglesz - kisebb csend állt be közöttünk, majd újra megszólalt. - Nem hittem volna, hogy te leszel az, aki az én ujjamra húz először gyűrűt. Úgy érzem lemaradtam.

- Tekintve, hogy holnap lesz ez egy éve, igen, lemaradtál - nevettem fel.

- Bepótolom. Ígérem.

- Ez most egy…?

- Nem hivatalosan - kuncogott fel, majd egy puha csókot nyomott a nyakamra.

Pusztán ez az egy apró érintés elég volt, hogy rögtön vágyat ébresszen bennem, hiszen… Hiszen rég voltunk együtt. Mondjuk ennyit egyszerre se tudom mikor beszélgettünk nyugodtan egymással. Felsóhajtottam, majd felé fordultam, hogy megcsókolhassam. Vágyakozva tapadtam a jól ismert ajkakra és karoltam át nyakát. Yixing kezei a derekamra tévedtek és fél másodperccel később már a pulton ültem.

- Na ez is hiányzott. Nagyon. Shinseok - lehelte fülembe, majd ráharapott.

- Vigyázz, mert még azt hiszem, hogy csak a szex miatt vagy velem együtt - ziháltam, miközben már azon voltam, hogy megszabadítsam pólójától.

- Mi másért? - nyúlt kuncogva felsőm alá.

Vigyorogva markoltam merevedésére, mire azonnal elhallgatott, helyette jó hangosan felnyögött. A következő pillanatban egy határozott mozdulattal az ölébe kapott és elindult velem a szobánk felé.

- Most legyek rossz? - vonta fel szemöldökét.

- Szeretném, ha nagyon rossz lennél.

- Kívánságod számomra parancs.

Ahogy elhangzott szájából az utolsó szó ledobott a konyhaasztalra és fölém támaszkodott. Ajkai birtoklóan tapadtak az enyémekre, így a pólómat is inkább eltépte mintsem, hogy el kelljen szakadni a tőlük. Meglepetten pislogtam a sötét íriszekbe, de ő csak belevigyorgott a számba.

- Te mondtad, hogy legyek rossz.

Erre nem mondtam semmit sem csak megragadtam a tarkójánál fogva és visszahúztam magamhoz. Apró csókokat nyomott nyakamra, de hamar áttért a kulcscsontomra. Nyöszörögve markoltam bele a hajába, majd egy elhaló mondattal kértem meg, hogy menjünk a szobába.

Ott nem húzta sokáig az időt, így mire ágyba kerültünk már totál meztelen voltam, ellenben róla a pólóját leszámítva még semmi sem hiányzott. És ez nagyon zavart. Vállánál fogva fordítottam magam alá, az ölébe másztam és kezelésbe vettem érzékeny nyakát. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is még mindig összerándult ahányszor csak ott értem hozzá.

Miközben ott csókolgattam, kezeimmel azon voltam, hogy leszedjem róla a nadrágját, ami hamar meg is történt, viszont az alsójáig nem jutottam, mert lefogott és visszacserélte a helyzetünket.

- Naaa! Pedig én is nagyon rossz akartam lenni - motyogtam ajkaiba, mire erősen ráharapott az enyémre.

- Hmm… És hogy?

- Az úgy nem meglepetés, ha elmondom.

Yixing hangosan szusszant egyet, majd ismét változtatott a pozíciónkon. Vigyorogva ültem bele az ölébe megint, majd lassan ringatni kezdtem a csípőmet, ami kéjes sóhajokat csalt ki belőle.

- Emlékszel arra a karácsonyra? Amit a szüleidnél töltöttünk - bár félig nem volt magánál, ahogy láttam, de azért bólogatott, hogy emlékszik. - Nagyon szeretnélek meglovagolni - leheltem vágyakozva a fülébe, mire ujjai erősen markoltak bele csípőmbe.

- Ohh, bassza meg…

- Na de Yixing! Hát hogy beszélsz?

- Ilyen helyzetben nekem is lehet szerintem. Nagyon szeretném, ha… Ha befejeznénk azt, amit azon az évekkel ezelőtti reggelen elkezdtünk.

- Milyen szépen körülírtad - kuncogtam fel, s közben csigatempóban benyúltam alsógatyájába és ráfontam ujjaimat férfiasságára.

- Mert nem szereted, ha csúnyán beszélek - motyogta csöndesen összeszorított fogakkal. Ez igaz. Elég, ha én vagyok az, aki folyton káromkodik meg rondán beszél.

- De hát megbeszéltünk, hogy rossz leszel. Hogy rosszak leszünk. Mit szeretnél?

- Öhm… Szeretném, ha… Ha… Ha meglovagolnál és hangosan kiáltanád a nevem.

Erre nem mondtam semmit se, csak hátralöktem az ágyon és pillanatok alatt lehalásztam róla az utolsó felesleges ruhadarabot. Türelmetlenül kotorásztam a fiókban és mikor nem találtam, amit kellet volna - a síkosítót és az óvszert - csak felmordultam és inkább hagytam a fenébe. Elég rég nem használtuk őket, franc tudja hol vannak. Az is lehet, hogy nincs is itthon belőlük.

Miközben hevesen csókolóztunk megéreztem Yixing meleg ujjait, ahogy a combomon zongoráznak végig, majd egy pillanattal később becsúsztatta egyik ujját. Elszakadtam szájától és fájdalmas nyögés csúszott ki belőlem, mire ő felvette a szokásos aggódó arckifejezést. Halkan biztosítottam afelől, hogy ez nem olyan, amit még nem éreztem, úgyhogy nyugodtan folytassa.

Mivel nem az első eset volt elég hamar hozzászoktam, így nem is szándékoztam tovább húzni az időt, úgyhogy ráültem. Egyszerre nyögtünk fel és még én is meglepődtem, hogy nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől reagáltam így. Először lassan, majd egyre gyorsabb tempóban mozogtam rajta és - nem feledkezve a kérése második feléről - hangosan kiáltottam a nevét. Yixing csak édesen halkan súgta a nevemet egy-egy nyögése között.

Július lévén rohadt meleg volt, így nem volt meglepő, hogy mindenem izzadt, de nem kifejezetten érdekelt. Az egyetlen, ami érdekelt az Yixing arca volt mikor elélvezett. Na jó, meg a saját gyönyöröm. Meg a gondolat, hogy ezután tuti együtt fürdünk.

***

Fáradtan dobtam le a táskámat, amint beléptem az ajtón. Néha elgondolkozom rajta, hogy fel kéne csináltatnom magam valahogy Yixinggel, hogy ne keljen mennem dolgozni egy darabig. Na jó, nem. Még csak az kéne. Azt szerintem már tuti nem bírná ki a nagyapám szíve.

Halkan közlekedtem a lakásban, hiszen - ha mindig igaz - Yixing itt volt és gyanítom még mindig pihent. Bekaptam pár falatot, majd a fürdő felé vettem az irányt. Volna. Minden férfiasságom sutba dobva sikítottam fel mikor párom karjai körém fonódtak.

- Milyen nap van ma? - súgta a fülembe a kérdést.

- A halálod napja, ha még egyszer ilyet csinálsz!

- Na!

- Még neked áll feljebb? Azt hittem szívinfarktust kapok!

- Megölöd a romantikát… - motyogta csöndesen és el is engedett.

Bár nem láttam valami jól, de nem volt nehéz rájönnöm, hogy most rendesen elszomorítottam szegényt. Az agyam gyorsan pörgött és hamar fény is gyúlt benne.

- Nem nekem kellett volna készülnöm valamivel?

- Nem! Nem értél rá és… És ez most az én köröm.

- Hmm?

- Nem így terveztem, de… - megvonta a vállait, majd felkapcsolta a villanyt.

A hirtelen jött fény miatt hunyorognom kellett és mire kitisztult látásom újra nem láttam semmit se, de most a könnyeim miatt. Kezében egy apró fekete doboz pihent, benne az évekkel ezelőtt tőle kapott gyűrűvel. És egy új vésettel, ezúttal kívülről:

Örökké szeretni foglak.